Özgön (település)

Özgön, Uzgen (Өзгөн)
Közigazgatás
Ország	Kirgizisztán
Jogállás	város
Irányítószám	723600
Népesség
Teljes népesség	49 410 fő (2009)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1025 m
Terület	9,2 km²
Időzóna	UTC+6
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 46′, k. h. 73° 18′40.766666666667, 73.340.766667°N 73.300000°EKoordináták: é. sz. 40° 46′, k. h. 73° 18′40.766666666667, 73.340.766667°N 73.300000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Özgön, Uzgen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Özgön város Kirgizisztán Os tartományában. Lakosságának száma a 2017-es becslések szerint 45 000 fő volt.

A Kara-Darja folyó partjától 56 km-rel északkeletre, Os tartományban, a Fergána-völgy távolabbi keleti végén, attól a ponttól felfelé helyezkedik el, ahol a Kara-Darja eléri a völgyet.

A város 1025 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Lakossága 51 918 fő, közülük 25 439 férfi és 26 479 nő. 24 etnikai csoport él a városban, többek között kirgizek, üzbégek, oroszok, tádzsikok, ujgurok és mások. A városban általános iskola, zeneiskola, óvoda, egyetemi és orvosi egyetem is található. Az ősi Özgön város történelmi jelentőségű Közép-Ázsiában, Szamarkand, Buhara és Xiva városokhoz hasonlóan. A városban az üzbég történeti építészet pár épségben maradt épülete tekinthető meg (12. századi mauzóleum és minaret), amelyek az egykori selyemút hajdan volt pezsgő kultúrájáról vallanak.

A várost az időszámítás előtti kínai évkönyvek már említették. Korábban állítólag Nagy Sándor csapatai is állomásoztak itt. A település 1927 óta rendelkezik városjogokkal, de eredete a Kr. e. 2. és 1. századra vezethető vissza. Itt, ahol a Kara-Darja völgye elszűkül, kereskedelmi posztot és vámhivatalt hoztak létre az ősi selyemút egyik ágán, amely a Fergána-völgyön keresztül Kasgarba vezetett. Az itt végzett ásatások során a kereszténység előtti erődítmények nyomait találták fel. A városról szóló 10. századi beszámolók olyan arab írók munkáiban maradtak fenn, mint Al-Muqaddasi és Ibn Hawqal. Ez a város a Karahánidák egyik fővárosa volt, majd szakadás után Muhammad ibn Naszr lakóhelyévé vált.

A város területén a télutó viszonylag meleg. Tavasszal és ősszel a monszun a jellemző, különösen az elmúlt 10 évben, a nyár azonban forró és száraz.

• Minaret - Az Özgöni Régészeti-Építészeti-Múzeum-Komplexumhoz tartozik. A belváros közelében, a komplexum északi oldalán áll a 27,5 méter magas minaret. A minaret valószínűleg a karahánidák Buharában és Vobkentben épített hasonló minaretjeinek a modellje. Az eredeti sokkal magasabb és az alapján 8,5 m széles, kúpos torony felső részét a 16. században földrengés pusztította el. A mai épületet a kilátóplatform felett egy kupola koronázza.

• Mauzóleumok - A minarettől körülbelül 150 méterrel délkeletre áll Özgön mauzóleuma, mely három egymással összeépített, égetett téglából épült mauzóleum, lenyűgöző faldekorációval a nyugatra néző portáloldalon, amelyek az első pillantásra egyetlen épületnek tűnnek. Ezek azon kevés korai iszlám struktúrák közé tartoznak, amelyek túlélték Dzsingisz kán 1212 és 1220 közötti transzoxániai hódítását. A három mauzóleum közül a legrégibb és legnagyobb a középső, Buhara és Szamarkand hódítójának, az 1013-ban elhunyt

- Arslan-Ilek Nasr-ben-Ali-nak a mauzóleuma. A 12 m magas épület négyzetes alaprajza körülbelül 11,5 m oldalhosszúságú. Az épület elejét díszes terrakotta és faragott alabástrom, melyet geometriai alakzatok és indák mintázatával díszítettek.

- Jalal al-Din al-Hussein téglalap alakú mauzóleumát, amelyet az északi részen 1152-ben adtak az épületegyütteshez, a teljes homlokzat díszítése jellemzi.

- Az 1186-ban épült déli mauzóleumról már nem ismert, hogy kinek épült; ez a legkisebb, de a legkorábban dísztárgyakkal, arabeszkékkel díszített.

• Szalizsan Sakirovics Saripov (született 1964) – oroszországi üzbég űrhajós

• "A Kirgiz Köztársaság 2009. évi népszámlálása: Osi régió" (PDF). Az eredeti példányból 2011. augusztus 10-én archiválva.
• David Nicolle (2008). Saracen Strongholds AD 630-1050: Közel-Kelet és Közép-Ázsia. Osprey Publishing. 46. o. ISBN 978-1-84603-115-1.
• Jonathan Bloom, Sheila S. Blair. Grove Encyclopedia of Islamic Art & Architecture: Three-Volume Set. OUP USA, 1–. o. (2009. május 14.). ISBN 978-0-19-530991-1 
• Timur Beisembiev (2013. december 19.). Alimqul élete: A tizenkilencedik századi Közép-Ázsia őslakos krónikája. Routledge. 58. o. ISBN 978-1-136-81997-1.
• Encyclopædia Iranica