20. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
20. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál | |
Rendezvény | |
Helyszín | Nyugat-Berlin, Németország |
Dátum | 1970. június 26–július 6. |
Nyitófilm | Klann – grand guignol |
Fesztiválok | |
Előző | 19. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1969) |
Következő | 21. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1971) |
Hivatalos weboldal | |
www.berlinale.de |
A 20. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 1970. június 26. és július 6. között került megrendezésre. A fesztivált Patrick Ledoux filmje, a Klann – grand guignol nyitotta meg.[1] A díjakat ezúttal nem osztották ki, a versenyt ugyanis július 5-én lezárták Michael Verhoeven háborúellenes filmje, az o.k. okozta botránynak köszönhetően.
Zsűri
Az alábbi emberek voltak a fesztivál zsűrijének tagjai:[2]
- George Stevens, amerikai filmkészítő - Zsűrielnök
- Klaus Hebecker, nyugat-német újságíró és filmkritikus
- David Neves, brazil filmkészítő és producer
- Véra Volmane, francia újságíró, író és filmkritikus
- Billie Whitelaw, brit színésznő
- Alberto Lattuada, olasz filmkészítő
- Dušan Makavejev, jugoszláv filmkészítő
- Gunnar Oldin, svéd újságíró és filmkritikus
- Manfred Durniok, nyugat-német producer
A fesztivál programja
Az alábbi filmek voltak versenyben az Arany Medve- és az Ezúst Medve-díjakért:
Magyar cím | Eredeti cím | Rendező | Ország |
---|---|---|---|
Baltutlämningen | Johan Bergenstråhle | Svédország | |
Wie ich ein Neger wurde | Roland Gall | Nyugat-Németország | |
La ragazza di nome Giulio | Tonino Valerii | Olaszország | |
Chi no mure | 地の群れ | Kei Kumai | Japán |
Aranyer Din Ratri | অরণ্যের দিনরাত্রি | Satyajit Ray | India |
Svéd szerelmi történet | En kärlekshistoria | Roy Andersson | Svédország |
A Test of Violence | Stuart Cooper | Egyesült Királyság | |
Baby in de boom | Nouchka van Brakel | Hollandia | |
Black Out | Jean-Louis Roy | Svájc | |
Borsalino | Jacques Deray | Franciaország, Olaszország | |
A megalkuvó | Il conformista | Bernardo Bertolucci | Olaszország, Franciaország |
Ore'ach B'Onah Metah | אורח בעונה מתה | Moshé Mizrahi | Izrael |
Dionysus in '69 | Brian De Palma | Amerikai Egyesült Államok | |
L'Eden et après | Alain Robbe-Grillet | Franciaország, Csehszlovákia | |
El extraño caso del doctor Fausto | Gonzalo Suárez | Spanyolország | |
L'urlo | Tinto Brass | Olaszország | |
Los herederos | David Stivel | Argentína | |
A Sakál | El chacal de Nahueltoro | Miguel Littín | Chile |
Klann – grand guignol | Patrick Ledoux | Franciaország, Belgium | |
Os Deuses e os Mortos | Ruy Guerra | Brazília | |
o.k. | Michael Verhoeven | Nyugat-Németország | |
Out of It | Paul Williams | Amerikai Egyesült Államok | |
O Profeta da Fome | Maurice Capovilla | Brazília | |
Rembrandt Vogelvrij | Ernie Damen | Hollandia | |
Rotocalco | Manfredo Manfredi | Olaszország | |
Le temps de mourir | André Farwagi | Franciaország | |
Miért lett R. úr ámokfutó? | Warum läuft Herr R. Amok? | Rainer Werner Fassbinder | Nyugat-Németország |
Botrány
A fesztivál műsora alatt az o.k. című film vetítését leállították, és a George Stevens vezette zsűri 7-2 arányú szavazattal arra kötelezték Alfred Bauer fesztiválrendezőt, hogy vegye ki a filmet a versenyprogramból.[3] A zsűri döntését a FIAPF (Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége) azon irányelvével indokolták, mely szerint "minden fesztiválnak közre kell járulnia a nemzetek között jobb megértés elősegítésében". A filmben ugyanis újraalkották a vietnámi háború "incidens a 192-es dombon" névvel emlegetett eseményét, amely során négy amerikai katona elrabolt, tömegesen megerőszakolt és végül megölt egy vietnámi lányt. Az esetet egy ötödik katona jelentette a feljebbvalóinak, de végül eltusolták az ügyet.
A második világháborúban is szolgált Stevens a filmet amerikaellenesnek kiáltotta ki,[4] míg egy másik zsűritag, Dušan Makavejev kiállt érte, a szervező Bauer pedig úgy vélte, hogy "A" listás fesztiválként nem zárhatnak ki filmeket, amiket már bevettek a programmba.[5] Ez vitákat váltott ki a Berlinale vezetése és Stevens, illetve a fesztivál és a nemzetközi sajtó közt, végül a többi rendező is visszavonta a versenyben lévő filmjeit és a zsűrit feloszlatták, így nem osztottak ki díjakat.[6] Később, egy sajtókörúton Verhoeven védelembe vette a filmjét, mondván az nem amerikaellenes, mivel az Egyesült Államok népének nagyja ellenezte a vietnámi háborút.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 20th Berlin International Film Festival című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ PROGRAMME 1960. berlinale.de. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 7.)
- ↑ JURIES 1970. berlinale.de. [2013. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
- ↑ „WAR FILM DROPPED BY BERLIN FESTIVAL”, The New York Times, 1970. július 3.. [2020. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. március 10.) (angol nyelvű)
- ↑ Langford, Michelle. Directory of World Cinema: Germany (angol nyelven). Bristol, UK / Chicago, USA: Intellect Ltd, 29. o. (2012. szeptember 7.). ISBN 978-1-84150-465-0
- ↑ O.K. in the Forum Anniversary Programme. Berlinale , 2020. február 4. [2020. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
- ↑ Berlinale looks back on 60 years of war, scandal and glamour. Deutsche Welle , 2010. február 10. [2023. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
További információk
- Hivatalos weboldal (angolul)
- Németország-portál
- Filmművészetportál