A raderfordium izotópjai

A raderfordium (Rf) mesterséges kémiai elem, így standard atomtömege nem adható meg. A többi mesterséges elemhez hasonlóan a raderfordiumnak sincs stabil izotópja. Elsőként a 259Rf-et szintetizálták 1966-ban vagy a 257Rf-et 1969-ben. 15 radioizotópja ismert a 253Rf és 268Rf közötti tartományban (közülük kettőt, a 266Rf-ot és a 268Rf-at nem erősítették meg), valamint leírták 4 magizomerjét is. A leghosszabb élettartamú a 267Rf, ennek becsült felezési ideje 5 óra. A leghosszabb, közvetlenül megmért felezési idővel a 263Rf rendelkezik (11 perc), a legstabilabb izomer pedig a 261mRf (felezési ideje 81 másodperc).

Táblázat

nuklid
jele 		Z(p) N(n)  
izotóptömeg (u)
  		felezési idő bomlási
mód(ok)[1][m 1] 		leány-
izotóp(ok) 		magspin
gerjesztési energia
253Rf 104 149 253,10044(44)# 13(5) ms SF (51%) (többféle) (7/2)(+#)
α (49%) 249No
253mRf 200(150)# keV 52(14) µs
[48(+17−10) µs] 		SF (többféle) (1/2)(−#)
254Rf 104 150 254,10005(30)# 23(3) µs SF (99,7%) (többféle) 0+
α (0,3%) 250No
255Rf 104 151 255,10127(12)# 1,64(11) s SF (52%) (többféle) (9/2−)#
α (48%) 251No
256Rf 104 152 256,101152(19) 6,45(14) ms SF (96%) (többféle) 0+
α (6%) 252No
257Rf 104 153 257,102918(12)# 4,7(3) s α (79%) 253No (1/2+)
β+ (18%) 257Lr
SF (2,4%) (többféle)
257mRf 114(17) keV 3,9(4) s (11/2−)
258Rf 104 154 258,10343(3) 12(2) ms SF (87%) (többféle) 0+
α (13%) 254No
259Rf 104 155 259,10560(8)# 2,8(4) s α (93%) 255No 7/2+#
SF (7%) (többféle)
β+ (0,3%) 259Lr
260Rf 104 156 260,10644(22)# 21(1) ms SF (98%) (többféle) 0+
α (2%) 256No
261Rf 104 157 261,10877(5) 68 s[2] α (76%) 257No 3/2+#
β+ (14%) 261Lr
SF (10%) (többféle)
261mRf 70(100)# keV 2|1,9(0,4) s[3] SF (73%) (többféle) 9/2+#
α (27%) 257No
262Rf 104 158 262,10993(24)# 2,3(4) s SF (99,2%) (többféle) 0+
α (0,8%) 258No
262mRf 600(400)# keV 47(5) ms SF (többféle) nagy
263Rf 104 159 263,1125(2)# 11(3) perc SF (70%) (többféle) 3/2+#
α (30%) 259No
264Rf 104 160 264,11388(39)# 1# óra SF (többféle) 0+
265Rf[m 2] 104 161 265,11668(39)# 1,8 perc SF (többféle)
266Rf[m 3][m 4] 104 162 266,11817(50)# 10# óra 0+
267Rf[m 5] 104 163 267,12179(62)# 1.3 óra SF (többféle)
268Rf[m 3][m 6] 104 164 268,12397(77)# 1# óra 0+
  1. ↑ Rövidítések:
    EC: Elektronbefogás
    SF: Spontán maghasadás
  2. ↑ Közvetlenül nem állították elő, a 285Fl bomlási sorának tagja
  3. ↑ a b Felfedezését nem erősítették meg
  4. ↑ Közvetlenül nem állították elő, a 282Uut bomlási sorának tagja
  5. ↑ Közvetlenül nem állították elő, a 287Fl bomlási sorának tagja
  6. ↑ Közvetlenül nem állították elő, a 288Uup bomlási sorának tagja

Megjegyzések

  • A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek.
  • A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg.

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.nucleonica.net/unc.aspx
  2. ↑ Archivált másolat. [2014. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 16.)
  3. ↑ http://journals.aps.org/prc/pdf/10.1103/PhysRevC.83.034602

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of rutherfordium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Izotóptömegek:
    • M. Wang (2012). „The AME2012 atomic mass evaluation (II). Tables, graphs and references”. Chinese Physics C, 36 (12), 1603–2014.. o. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1088/1674-1137/36/12/003. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)  
    • G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729 (1), 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)  
  • Izotóp-összetétel és standard atomtömegek:
    • J. R. de Laeter, J. K. Böhlke, P. De Bièvre, H. Hidaka, H. S. Peiser, K. J. R. Rosman and P. D. P. Taylor (2003). „Atomic weights of the elements. Review 2000 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 75 (6), 683–800. o. DOI:10.1351/pac200375060683.  
    • M. E. Wieser (2006). „Atomic weights of the elements 2005 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 78 (11), 2051–2066. o. DOI:10.1351/pac200678112051. Laikus összefoglaló 
  • A felezési időkre, a spinekre és az izomer adatokra vonatkozó információk az alábbi forrásokból származnak:
    • G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729 (1), 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)  
    • National Nuclear Data Center: NuDat 2.1 database. Brookhaven National Laboratory. (Hozzáférés: 2005. szeptember 1.)
    • N. E. Holden.szerk.: D. R. Lide: Table of the Isotopes, CRC Handbook of Chemistry and Physics, 85th, CRC Press, Section 11. o. (2004). ISBN 978-0-8493-0485-9 

További információk

  • http://www.radiochemistry.org/periodictable/elements/isotopes_data/104.html
  • http://www-phynu.cea.fr/science_en_ligne/carte_potentiels_microscopiques/choix/isotopes/z104_eng.html
  • http://www.springermaterials.com/docs/info/978-3-540-70609-0_7730.html
A laurencium izotópjai A raderfordium izotópjai A dubnium izotópjai
Izotópok listája

  • Kémia Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap