Aiszara

Aiszara (néha Lukániai Aiszara, ógörögül: Αἰσάρα; latinul: Aesara; Grumenton, i. e. IV. század – Krotón, i. e. III. század) ókori görög püthagoreus filozófus, a püthagoreus iskolában tevékenykedő nők közül az egyik ismertebb filozófus. Bizonytalan források valószínűleg tévesen állítják, hogy Püthagorasz és Theano lánya volt.

A dór dialektusban írt Az emberi természetről (ógörögül: περὶ φύσιος ἀνθρώπου, peri phüsziosz antropu) címet viselő művet, amelyből körülbelül egy oldalnyi töredékét Sztobaiosz^[1] őrzött meg könyvében némelyek Holger Thesleff nyomán Areszasznak tulajdonítják,^[2] egy lukániai (férfi) filozófusnak, akit Iamblikhosz is megemlít ’Püthagorasz élete’ című írásában.^[3]

Élete

Aiszara életéről csak nagyon kevés maradt fenn. A dél-itáliai Magna Graecia tartomány egyik ősi régiójában, Lukániában, Grumenton városában született. Ebben a tartományban számos püthagoreus közösség élt. Aiszarát azok közé a püthagoreusok közé sorolják, akik Krotónból való kiűzetésük után az i.e. V. században szétszórtan éltek a görög világban.^[4] Ian Plant feltételezte, hogy neve az Aresza (Aresa) név változata, aki legalábbis egy kevéssé ismert hagyomány szerint Püthagorasz és Theano lánya volt.^[5] (Más források szerint az Areta, vagy a Σάρα azaz Szára név változata.)^[6][7]

Műve

Aiszarának az emberi természetről szóló értekezést csak Sztobaiosz idézetéből ismerjük, de a műről az i. e. III. századig terjedő időszakban is vannak információk. Többek között Arisztotelész és Catullus is hivatkozik rá.

Jellegzetes dór dialektusban írt ismert részletet az i.e. III. században írhatták.^[8] Mary Ellen Waithe szerint nem zárható ki, hogy a mű egy későbbi időpontban az archaikus stílust utánozva született.^[9] Néhányan azt állítják, hogy a töredék egy neopüthagoreus hamisítvány a római korból, de ami legalább is azt sugallja, hogy létezett egy Lukániai Aiszara nevű püthagoreus filozófus, aki eléggé ismert és elismert volt ahhoz hogy érdemes legyen utánozni,^[10] illetve hogy a töredék pszeudoepigráfiai írásként jelent meg Tarantói Arkhütasz, egyik újonnan felállított itáliai utódiskolájának tankönyvében az i. e. IV. vagy III. században.^[11] De mindezek ellenére mind Waithe, mind Plant arra a következtetésre jut, hogy e hipotéziseket alátámasztó szilárd bizonyíték hiányában nincs elegendő ok azt feltételezni, hogy a töredék nem egy olyan értekezésből származik, amelyet egy Lukániai Aiszara nevű filozófus írt az i. e. IV. vagy III. században.^[12][13]

Az emberi természetről szóló értekezés fennmaradt töredékében Aiszara azt állítja, hogy emberi természetünk (és különösen az emberi lélek) tanulmányozása révén érthetjük meg a természetjog és az erkölcs filozófiai alapjait.^[14]

„Nekem úgy tűnik, hogy az emberi természet a törvény és az igazságosság mércéje mind az otthon, mind az város számára egyaránt.”^[15]

Aiszara az emberi lelket három részre bontja: az elmére, amely ítéletet alkot és gondolkodik, a szellemre, amely a bátorságot és erőt biztosítja, és a vágyra, amely a szeretetet és a kedvességet adja.

„Amennyiben három részből áll, hármas funkciója szerint szerveződik: ami ítélőképességet és megfontoltságot fejt ki [az elme], ami az erőre és az ügyességre hat [a szellem], és ami a szeretetre és a kedvességre, az a vágy.”^[15]

Ezek a dolgok, mivel isteniek, a lélekben működő racionális, matematikai és funkcionális elveket képviselték.^[16] Aiszara természetjogi elmélete az erkölcs három alkalmazási területére vonatkozik: az egyénre, a családra és a társadalmi intézményekre.^[14]

A püthagoreusok mint közösség arról voltak ismertek, hogy nőket is befogadtak soraikba. Ez azonban nem feltétlenül felel meg az egyenlőségről alkotott mai elképzeléseknek: úgy gondolták ugyanis, hogy a nők feladata az otthoni harmónia és igazságosság megteremtése, ahogyan a férfiak is hasonló felelősséggel tartoznak az állam felé.^[16] Ebben az összefüggésben Aiszara természetjogi elmélete alapvető fontosságú a társadalom egészének harmóniája és igazságossága szempontjából.

Források

• William Smith (szerk.): A Dictionary of Greek and Roman biography and mythology, (’A görög és római életrajz és mitológia enciklopédiája’), London, 1873, Aesara szócikk (angolul)
• Mary Ellen Waithe: A History of Women Philosophers: Volume I: Ancient Women Philosophers, 600 BC–500 AD., Springer, 1987, ISBN 90-247-3368-5 (angolul)
• Ian Plant: Women Writers of Ancient Greece and Rome: An Anthology, Equinox. 2004, ISBN 1-904768-02-4 (angolul)
• Sarah B. Pomeroy: Pythagorean Women: Their History and Writings, Baltimore, Johns Hopkins University Press, 2013. XXII, 172. ISBN 978-142-140-9566 (angolul)

Jegyzetek