Aranyosszentmiklós

Aranyosszentmiklós (Sânnicoară)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Kékes
Rang	falu
Községközpont	Kékes
Irányítószám	427053
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	33097
Népesség
Népesség	96 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	394 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 58′ 49″, k. h. 24° 07′ 44″46.980365, 24.12877246.980365°N 24.128772°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 49″, k. h. 24° 07′ 44″46.980365, 24.12877246.980365°N 24.128772°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Aranyosszentmiklós (románul Sânnicoară) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Nevét Szent Miklós-ról nevezett egyházáról, vagy Árón Szentmiklóssi birtokosa: Áron után kaphatta, amelyből később Arán, azaz Aranyos névvé fejlődött.

Aranyosszentmiklós nevét az oklevelek 1329-ben említették először Zentmiclos néven. 1335-ben említik e településre való Lászlót, mint királyi embert. 1337-ben Tamás utódai Császári Péter fiai Simon és János voltak birtokosai. 1347-ben Áronszentmiklósi János és Simon, valamint fia Gergely volt birtokosa. 1366-ban Szentmiklósi Ivánka fia János volt itt birtokos. 1369-ben Miklósi Miklós fia Jakab birtoka volt a település. 1392-ben Szentmiklósi Jakabot írták a település birtokosának, 1394-ben pedig már Nagy Tamás birtoka volt. 1397-ben Zsigmond király a Debreceni Moklós fia István mestertől a királyra szállt birtok itteni és gyermekei részét Fejes István részben vétel, részben öröklés útján kapta.

1417-ben Szentmiklósi Bethleni és Gyekei Fejes István szerezte meg részben vétel és öröklés útján. 1434-ben Gyekei Fejes Pál birtoka volt. 1449-ben Szentmihályfalvi Wass Vid és rokonsága volt Aranyosszentmiklós birtokosának írva.

1503-ban Bethleni Miklóst és fiait Vitálist és Jánost iktatják be itteni részeikbe új királyi adomány címén. 1560-ban Bornemisza Farkas birtoka volt. 1576-ban Báthory István erdélyi fejedelem a hűtlen Patócsi György és János birtokrészét Egri Györgynek adta zálogba.

1603-beli összeíráskor a Basta zsoldosai által elpusztított települések között tartották számon. 1610-ben Bornemisza Zsigmond birtoka volt, aki itteni részét Egri Györgynek adta zálogba.

1704 és 1711 között a tatárok, s a labancok pusztításának esett áldozatul. Ekkor gyakran változó birtokosai román jobbágyokat telepítettek ide. 1738-ban Toldalagi Krisztina Szabó Józsefné volt birtokosaként említve.

1837-ben báró Wesselényi és Keczeli családok birtoka volt.

Az 1900-as évek elején többek között Haragai Antal szamosújvári lakosnak is volt itt birtokrésze. A falu lakosai főleg földműveléssel és állattartással foglalkoztak.

Az 1857. évi összeírás szerint 60 ház állt a településen, lakosainak száma ekkor 299 volt, melyből 288 görögkatolikus, 10 római katolikus és egy izraelita volt. 1886-ban 329 lakosa volt, melyből 318 görögkatolikus, 9 izraelita volt. Az 1891-es összeíráskor 396 lakosából 346 görögkatolikus, 19 római katolikus, 7 görögkeleti, 6 református, 18 izraelita volt.

• Görögkatolikus fatemploma 1805-ben Szent Miklós tiszteletére épült.

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 48–56. o.