Asztalos Lajos (sakkozó)

Asztalos Lajos
Személyes adatok
Születési dátum1889. július 29.
Születési helyPécs
Halálozási dátum1956. október 31. (67 évesen)
Halálozási helyBudapest
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
Címnemzetközi mester (1950.)
Legmagasabb Élő-pontszám2656[1]
Legmagasabb ranglista11.[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Lajos témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a sakkozóról szól. Hasonló címmel lásd még: Asztalos Lajos (egyértelműsítő lap).

Asztalos Lajos, született Asztalos Lajos Ferenc Ignác Mária[3] (Pécs, 1889. július 29. – Budapest, 1956. október 31.)[4] főgimnáziumi tanár, sakkozó, nemzetközi mester, sakkolimpikon, magyar bajnok, nemzetközi versenybíró, sakkszakíró, sportvezető.

Pályafutása

Asztalos János ügyvéd és Gaál Ilona (Gál Hermin) színésznő fia. A Budapesti Tudományegyetemen görög és latin nyelvszakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1912-ben magyar sakkmesteri, 1949-ben nemzetközi mesteri szintre jutott. Az 1913–1936 között rendezett nemzetközi sakkversenyeken számos esetben nyert, vagy helyezést ért el.

1911-től, valamint Magyarországra visszatelepülését követően 1943-tól többször vett részt a magyar bajnokságokon (nemzeti mesterversenyeken). 1911-ben Budapesten a 6–8. helyen végzett, 1912-ben Temesváron ezüstérmes, 1913-ban Debrecenben megszerezte a bajnoki címet.[5] 1943-ban bronzérmes és 1946-ban a 7. helyet szerezte meg.[6]

Az 1907-ben alakult Fővárosi Sakkozó Társaság könyvtárosa,[7] 1912-ben a Társaság titkárává választották,[8] és a Budai Sakkozó Társaság választmányi tagja lett.[9] 1918-ban a Magyar Birodalmi Sakkszövetség jegyzőjévé választották.[10]

1917. október 10-én Budapesten feleségül vette Popovity Natáliát.[11]

Az első világháborút követően, 1920–1942 között, Szerbiában élt, és a jugoszláv válogatott tagjaként vett részt két hivatalos (1927, 1931) és két nemhivatalos sakkolimpián (1926, 1936). 1942-ben tért vissza Magyarországra.

1946-1949-ig a Magyar Országos Sakkszövetség kapitánya volt, majd ezután 1955-ig a Magyar Sakkszövetség elnöke lett. 1949–1956 között a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökségi tagja, a FIDE nemzetközi minősítő bizottságának elnöke volt. Az 1951-től megjelenő Magyar Sakkélet szerkesztő bizottsági tagjaként, főmunkatársaként számos cikket tett közzé e folyóiratban, egészen 1956-ig. Ugyancsak írt tanulmányokat a Kecskeméten megjelenő, Magyar Sakkvilágba (a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége hivatalos lapja) 1946-1947 között. Romanovszki Péter: A megnyitás alapelveiről címmel a Magyar Sakkvilág Könyvtára című sorozatban megjelent tankönyve az ő fordítása volt.

Asztalos Lajos sírja Budapesten. Fiumei Úti Sírkert: 33/3-1-18.

Fő műve a Bán Jenővel együtt írt A sakkjáték elemei c. könyv, mely máig a magyar sakkozás „bibliája”. Földi József kiegészítésével nyolcadszor adták ki 2005-ben, s a kommentár szerint „A magyar sakktársadalom régi álma, vágya teljesül, amikor hosszú-hosszú évek után ismét megjelenik az `Asztalos – Bán`!”

Művei

  • A sakkjáték elemei I-III. (Bán Jenővel, Budapest, 1949), újabb kiadása 1991.
  • Botvinnik győzelme a sakkvilágbajnoki küzdelemben (Barcza Gedeonnal, Kecskemét, 1949);
  • A XX. szovjet sakkbajnokság. (Flórián Tiborral együtt). Sport Kiadó, Kecskemét, 1953. 160 oldal
  • A XXI. szovjet sakkbajnokság. Sport Lap és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1955. (A magyar sakkélet könyvei sorozatban). 159 oldal

Emlékezete

  • Nevét az 1958 óta évenként rendezett budapesti nemzetközi sakkverseny vándordíja őrzi.
  • Dr. Asztalos Lajos nevét viselő nemzetközi emlékversenyeket rendeztek 1958-1960 között Balatonfüreden, 1961-ben Debrecenben, 1963-ban Miskolcon, 1964-ben Pécsett, majd 1965-ben Gyulán, 1966-ban Szombathelyen, 1967-ben Salgótarjánban, melyeknek leírását a Magyar Sakkszövetség megjelentette.
  • Cikkeinek válogatása jelent meg a Németh László szerkesztette 100 éves a Monori Sportegyesület, 1901-2001 című tanulmánykötetben.

Díjai, elismerései

  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951)[12]

Jegyzetek

  1. ↑ A legmagasabb számított Élő-értéke 1913 júliusban: Chessmetric Player Profile: Lajos Asztalos (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  2. ↑ A legjobb helyezése a világranglistán 1917 február és 1918 január között Chessmetric Player Profile: Lajos Asztalos (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  3. ↑ Pécs-belvárosi római katolikus keresztelési anyakönyv 83/1889.
  4. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 812/1956. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 12.)
  5. ↑ (1913. július 27.) „A debreceni versenyek”. Budapesti Hírlap 33. (177.), 36.. o. (Hozzáférés: 2016. április 19.)  
  6. ↑ Négyesi György, Honfi György. Az egyéni magyar sakkbajnokságok. Szerzők e-book magánkiadása (2014). ISBN 978-963-12-0734-7 
  7. ↑ (1907. október 11.) „Sakk”. Pesti Hírlap 29. (241.), 16.. o. (Hozzáférés: 2016. április 19.)  
  8. ↑ (1912. február 18.) „A Fővárosi Sakkozó Társaság”. Budapesti Hírlap 32. (42.), 40. o. (Hozzáférés: 2016. április 19.)  
  9. ↑ (1912. február 25.) „A Budai Sakkozó Társaság”. Budapesti Hírlap 32. (48.), 37.. o. (Hozzáférés: 2016. április 19.)  
  10. ↑ (1918. augusztus 8.) „A Magyar Birodalmi Sakkszövetség megalakulása”. Pesti Hírlap 40. (183.), 9.. o. (Hozzáférés: 2016. április 19.)  
  11. ↑ Budapest VIII. kerületi állami házassági anyakönyv 956/1917.
  12. ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.

Források

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 60. o.  
  • Országos Széchényi Könyvtár katalógusa
  • Barcza, Gedeon, Földeák Árpád. Magyar Sakktörténet 3.. Sport, 182–184. o. (1989). ISBN 963 253 321 6 
  • Négyesi György, Honfi György. Az egyéni magyar sakkbajnokságok. Szerzők e-book magánkiadása, 114.. o. (2014). ISBN 978-963-12-0734-7 
Nemzetközi katalógusok
  • Pécs Pécs-portál
  • Sport Sportportál