Az év élőlényei és természeti képződményei Magyarországon

Magyarországon évről évre nemes versengések során választják meg az év élőlényeit és természeti képződményeit, melyek arra hivatottak, hogy minél inkább felhívják a figyelmet minden évben és minden nap a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, ezek megőrzésére és folyamatos védelmére.

A biodiverzitás világszerte visszaszorulóban van, azonban aktív védelméért bárki tehet nap mint nap.

"Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető." - (Indián mondás)

Bővebben: Az év madara

(2010-től)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az „Év madara” programját. Ennek célja, hogy a társadalommal megismertesse azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak. Emellett felhívja a figyelmet azokra az érdekütközésekre, konfliktusokra, amelyeket fel kell oldani. Az év madarának csak olyan fajt választanak, amelynek folyamatos védelmében az egyesület tevőlegesen is részt vesz. 2011-ben kísérletképpen internetes szavazással választatták meg, hogy a három ajánlott faj közül melyik legyen 2012-ben az év madara. Az akciót sikeresnek ítélték, ezért a következő években is így választanak.^[1]

• 2010-ben: Fecskék
• 2011-ben: Széncinege (Parus major)
• 2012-ben: Egerészölyv (Buteo buteo)
• 2013-ban: Gyurgyalag (Merops apiaster)
• 2014-ben: Túzok (Otis tarda) (Az MME megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, nem közönség szavazással)
• 2015-ben: Búbos banka (Upupa epops)
• 2016-ban: Haris (Crex crex)
• 2017-ben: Tengelic (Carduelis carduelis)
• 2018-ban: Vándorsólyom (Falco peregrinus) (20 éves visszatérésének évfordulója alkalmából, nem közönség szavazással)
• 2019-ben: Gólyatöcs (Himantopus himantopus)
• 2020-ban: Erdei fülesbagoly (Asio otus)^[1]
• 2021-ben: Cigánycsuk (Saxicola rubicola)^[2]
• 2022-ben: Zöld küllő (Picus viridis)^[3]
• 2023-ban: Barkóscinege (Panurus biarmicus)^[4]
• 2024-ben: Kerecsensólyom (Falco cherrug)^[5]

A Vadonleső Program (Agrárminisztérium, Természetmegőrzési Főosztály), a támogató szakmai szervezetekkel egyeztetve, 2014-ben első ízben hirdette meg az Év emlőse rendezvénysorozatot, mely minden évben más és más őshonos emlősállatunkra irányítja a figyelmet, elősegítve azok megismerését és hatékonyabb védelmét.^[6]

• 2014-ben: Sün (Erinaceus roumanicus)
• 2015-ben: Ürge (Spermophilus citellus)
• 2016-ban: Denevér (Chiroptera)
• 2017-ben: Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)
• 2018-ban: Földikutya (Nannospalax)
• 2019-ben: Hiúz (Lynx lynx)
• 2020-ben: Vidra (Lutra lutra)^[6]
• 2021-ben: Hermelin (Mustela)
• 2022-ben: Törpeegér (Micromys minutus)^[7]
• 2023-ban: Közönséges vakond (Talpa europaea)^[8]
• 2024-ben: Vadmacska (Felis silvestris)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2012-ben indította el a hazai herpetofauna (hüllők és kétéltűek csoportja egy adott régióban vagy időszakban) megismertetését célzó az Év kétéltűje, az Év hüllője programot. Azóta évente váltakozva egy-egy hüllő- vagy kétéltűfajunkra irányítják a figyelmet azzal, hogy Év fajaként nevezik meg.^[9]

Ez a program is egyfajta küldetés, amely természeti környezetünk megóvásának fontosságára hívja fel a figyelmet, a benne élő hüllők és kétéltűek bemutatásán keresztül.

• 2012-ben: Lábatlan gyík (Anguis fragilis)
• 2013-ban: Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)
• 2014-ben: Mocsári teknős (Emys orbicularis)
• 2015-ben: Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
• 2016-ban: Kockás sikló (Natrix tessellata)
• 2017-ben: Mocsári béka (Rana arvalis)
• 2018-ban: Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)
• 2019-ben: Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)
• 2020-ban: Keresztes vipera (Vipera berus)^[9]
• 2021-ben: Zöld varangy (Bufotes viridis)^[10]
• 2022-ben: Homoki gyík (Podarcis tauricus)^[11]
• 2023-ban: Alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris)^[12]
• 2024-ben: Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)

Az év hala programját a Magyar Haltani Társaság kezdeményezi 2010 óta, hogy így is felhívja a figyelmet egyes halfajok jelentőségére, vagy esetleges veszélyeztetett mivoltára.^[13]

• 2010-ben: Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
• 2011-ben: Kősüllő (Sander volgensis)
• 2012-ben: Széles kárász (Carassius carassius)
• 2013-ban: Menyhal (Lota lota)
• 2014-ben: Magyar bucó (Zingel zingel)
• 2015-ben: Kecsege (Acipenser ruthenus)
• 2016-ban: Compó (Tinca tinca)
• 2017-ben: Európai harcsa (Silurus glanis)
• 2018-ban: Balin (Aspius aspius)
• 2019-ben: Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)
• 2020-ban: Süllő (Sander lucioperca)
• 2021-ben: Jászkeszeg (Leuciscus idus)^[13]
• 2022-ben: Bodorka (Rutilus rutilus)
• 2023-ban: Lápi póc (Umbra krameri)
• 2024-ben: Réticsík (Misgurnus fossilis)^[14]

A Magyar Rovartani Társaság, működésének 101. évében (alapítás: 1910-ben) első ízben, de a hagyományteremtés szándékával, kijelöli az év rovarát. A kampány célja, hogy a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra hívja fel. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak élete, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így a rovar bemutatása a természeti folyamatok jobb megértését is elősegítheti.

Első ízben 2011 május 3. péntekjén, majd a későbbiekben a megelőző év utolsó ülésén (december 3. péntekjén) jelentik be és mutatják be a kiválasztott fajt. 2015 óta minden ősszel három fajt jelöl ki a Magyar Rovartani Társaság vezetősége, amelyek közül internetes szavazás választja ki a következő év rovarát.^[15]

• 2011-ben: Hétpettyes katica (Coccinella septempunctata)
• 2012-ben: Imádkozósáska (Mantis religiosa)
• 2013-ban: Citromlepke (Gonepteryx rhamni)
• 2014-ben: Földi poszméh (Bombus terrestris)
• 2015-ben: Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
• 2016-ban: Mezei tücsök (Gryllus campestris)
• 2017-ben: Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus)
• 2018-ban: Óriás-szitakötő (Anax imperator)
• 2019-ben: Havasi cincér (Rosalia alpina)
• 2020-ban: Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
• 2021-ben: Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)^[15]
• 2022-ben: Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes)^[16]
• 2023-ban: Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)^[17]
• 2024-ben: Sisakos sáska (Acrida ungarica)^[18]

(2010-től)

Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Az Év Fája mozgalom célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés mind az erdész szakemberek, mind a nagyközönség számára. 1996-2013 között az Év fája kuratóriuma döntött az év fafajáról, 2013 óta az Év fája honlapon keresztül zajló nyílt on-line szavazáson dől el a következő év fafaja.^[19]

• 2010-ben: Ezüst hárs (Tilia tomentosa)
• 2011-ben: Tiszafa (Taxus baccata)
• 2012-ben: Zselnicemeggy (Padus avium)
• 2013-ban: Házi berkenye vagy Kerti berkenye (Sorbus domestica)
• 2014-ben: Mezei juhar (Acer campestre)
• 2015-ben: Kocsányos tölgy (Quercus robur)
• 2016-ban: Mezei szil (Ulmus minor)
• 2017-ben: Vadalma (Malus sylvestris)
• 2018-ban: Virágos kőris (Fraxinus ornus)
• 2019-ben: Sajmeggy (Prunus mahaleb)
• 2020-ban: Tatár juhar (Acer tataricum)^[20]
• 2021-ben: Lisztes berkenye (Sorbus aria)^[21]
• 2022-ben: Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)^[22]
• 2023-ban: Vénic-szil (Ulmus laevis)
• 2024-ben: Közönséges bükk vagy európai bükk (Fagus sylvatica)^[23]

Az Év Fája egyedi fája verseny 2002-ben Csehországból indult, az Ökotárs testvérszervezete, a Nadace Partnerství kezdeményezésére, Magyarországon 2010-ben rendezték meg először. Az Ökotárs Alapítvány az Év Fája versennyel a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet. A versenybe bárki nevezhet egy egyedi fát egy történet kíséretében, mely kifejezi, hogy az adott fa miért fontos az őt nevező közösségnek. A versenybe nevezett fák közül az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije minden évben 12-15 döntőst választ. Közönségszavazáson dől el, hogy közülük melyik kapja az Év Fája elismerést.^[24]

• 2010-ben: a letenyei platán.
• 2011-ben: a felsőmocsoládi öreg hárs.
• 2012-ben: az egri termálfürdő területén élő keleti platánfa.
• 2013-ban: a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) botanikus kertjében álló vadkörtefa.
• 2014-ben: a tatai Öreg-tó partján álló platánfa, a vár délnyugati kapujának közelében.
• 2015-ben: a bátaszéki molyhos tölgy; Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége a Szent Orbán-kápolna melletti molyhos tölgy.
• 2016-ban: a Jászai Mari tér legszebb platánja
• 2017-ben: Zengővárkony hős szelídgesztenyéje
• 2018-ban: a pécsi havi-hegyi mandulafa
• 2019-ben: a kaposvári Berzsenyi Dániel Tagiskola udvarán álló kocsányos tölgy, amelyet a helyiek Szabadságfa néven ismernek.^[24]
• 2020-ban: a mélykúti templomdombon álló júdásfa
• 2021-ben: a debreceni Csokonai Színház csüngő japánakácai
• 2022-ben: a platán "híd" a tatai Angolkertben a Cseke-tó felett
• 2023-ban: berkenye a szekszárdi Remete-kápolna mellett

Az év vadvirága kezdeményezés megszületése után hamar elérte célját: országos mozgalommá vált, útra indítása óta tucatnyi hazai védett vagy védendő növényfaj került a látókörébe és a természet védelme és a vadon élő növények iránt elkötelezett emberek sokasága érezte magáénak és vett részt az adott év vadvirágához kapcsolódó eseményeken, programokon.

A 2010 végén magánkezdeményezésként indult ötlet túlnőtt saját keretein, lehetőségein és egyre inkább nyilvánvalóvá vált az intézményi háttér hiánya. Ennek érdekében a mozgalom elindítói és kuratóriuma jelentkezőt kerestek, aki az Év vadvirága mozgalmat tovább vinné. A felhívásra jelentkező Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) elnyerte a mozgalom kuratóriumának támogatását, így 2015 során fokozatosan az MTM vette át az Év vadvirága mozgalommal kapcsolatos teendőket.^[25]

• 2011-ben: Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
• 2012-ben: Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
• 2013-ban: Nyári tőzike (Leucojum aestivum)
• 2014-ben: Szibériai nőszirom (Iris sibirica)
• 2015-ben: Tollas szegfüvek (Dianthus Sect. Plumaria)
• 2016-ban: Mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)
• 2017-ben: Hóvirág (Galanthus nivalis)
• 2018-ban: Kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)
• 2019-ben: Magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
• 2020-ban: Nemes májvirág (Hepatica nobilis)
• 2021-ben: Vetési konkoly (Agrostemma githago)^[26]
• 2022-ben: Agárkosbor (Anacamptis morio)^[27]
• 2023-ban: Borzas len (Linum hirsutum)^[28]
• 2024-ben: Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)
  

A gyógyszerészet és a gyógynövények története évszázadok óta szorosan összefonódik. Bár a modern gyógyászatban a növényi kivonatok alkalmazása kisebb jelentőségű, mint korábban. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság a hazai gyógyszerészet tudományos szervezete, amelyen belül a Gyógynövény Szakosztály fogja össze a gyógynövény szakterület művelőit. A Szakosztály célja, hogy tevékenységével hozzájáruljon a gyógynövények szakszerű alkalmazásának terjedéséhez.

Ennek jegyében a Gyógynövény Szakosztály 2013-ban új kezdeményezést indított útjára. Az Év Gyógynövényének megválasztásával évről évre újabb gyógynövényre irányul a figyelem és a kiválasztott növénnyel kapcsolatos ismeretek, hatásával, alkalmazásával összefüggő fontosabb információk az érdeklődők széles köréhez juthatnak el.^[29]

• 2013-ban: Máriatövis (Silybum marianum)
• 2014-ben: Citromfű (Melissa officinalis)
• 2015-ben: Galagonya (Crataegus)
• 2016-ban: Kamilla (Matricaria chamomilla)
• 2017-ben: Mák (Papaver)
• 2018-ban: Levendula (Lavandula)
• 2019-ben: Orbáncfű (Hypericum)^[30]
• 2020-ban: Bíbor kasvirág (Echinacea)
• 2021-ben: Fekete nadálytő (Nigrum philomela)
• 2022-ben: Közönséges cickafark (Achillea millefolium)^[31]
• 2023-ban: Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)^[32]
• 2024-ben: Borsmenta

A Magyar Gombász folyóirat kezdeményezésére az Országos Gombász Találkozó résztvevői választják meg az Év Gombáját.^[33]

Első alkalommal a VIII. Országos Gombász Találkozón került sor az Év gombájának kiválasztására, 2005-ben.^[34]

• 2006-ban: Gyilkos galóca (Amanita phalloides)
• 2007-ben: Sárga rókagomba (Cantharellus cibarius)
• 2008-ban: Varashátú galambgomba (Russula virescens)
• 2009-ben: Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus)
• 2010-ben: Pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum)
• 2011-ben: Császárgalóca (Amanita caesarea)
• 2012-ben: Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)
• 2013-ban: Csoportos csiperke (Agaricus bohusii)
• 2014-ben: Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades)
• 2015-ben: Sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides)
• 2016-ban: Lilatönkű pereszke (Lepista personata)
• 2017-ben: Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius)
• 2018-ban: Süngomba (Hericium erinaceus)^[35]
• 2019-ben: Bronzos vargánya (Boletus aereus)
• 2020-ban: Csoportos csészegomba (Microstoma protractum)^[36]
• 2021-ben: Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina)^[37]
• 2022-ben: Ízletes rizike (Lactarius deliciosus)^[38]
• 2023-ban: Disznófülgomba (Gomphus clavatus)^[39]
• 2024-ben: Szürke galóca (Amanita excelsa, Amanita spissa)^[40]

A Magyarhoni Földtani Társulat 2015-ben indította el „Az év ásványa” és „Az év ősmaradványa” programot, melynek célja a földtudományok két pillérének, az ásványoknak és az ősmaradványoknak a népszerűsítése, valamint az ismeretterjesztés. Az év ásványa és az év ősmaradványa kiemelt szerepet kap a társulat adott évi programjain.^[41]

• 2016-ban: Gránát
• 2017-ben: Kvarc
• 2018-ban: Fluorit
• 2019-ben: Galenit
• 2020-ban: Turmalin^[41]
• (2021-ben elmaradt)
• 2022-ben: Magnetit^[42]
• 2023-ban: Antimonit^[43]
• 2024-ben: Korund^[44]

• 2016-ban: Nummulites (Szent László pénze)
• 2017-ben: Barlangi medve (Ursus spelaeus)
• 2018-ban: Balatonites balatonicus (Ammonitesz)
• 2019-ben: Komlosaurus carbonis
• 2020-ban: Óriásfogú cápa (Carcharodon megalodon vagy Carcharocles megalodon)^[41]
• (2021-ben elmaradt)
• 2022-ben: Óriásszarvas (Megaloceros giganteus)^[45]
• 2023-ban: Borostyánkő^[43]
• 2024-ben: Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius)^[46]