Bakay Kornél

Bakay Kornél
Bakay Kornél 2013 -ban
Született	1940. május 27. (84 éves) Kalocsa
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	régész, múzeumigazgató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1963, régészet)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakay Kornél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bakay Kornél (Kalocsa, 1940. május 27. –) magyar régész, tanár, múzeumigazgató, MSZMP-párttitkár, a kommunista diktatúra aktív és meggyőződéses kiszolgálója. Történészi „munkássága” áltudományos, dilettáns elméleteivel hamis nemzeti mítoszokat épít.

Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol többek közt László Gyula régészprofesszor tanítványa volt. Okleveles régészet-tanár diplomáját 1963-ban szerezte. „Munkáiban” és „kutatásai” során főként a magyar őstörténettel, a magyar államalapítás korával, az eurázsiai népvándorláskorral és az európai középkorral kapcsolatban talál ki áltudományos elméleteket. Írásaiban, előadásaiban tagadja a magyar nyelv finnugor eredetét.

1963-tól 1965-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöki ösztöndíjasa, majd 1972-ig az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársa és a régészeti topográfia részleg vezetője volt. 1977-ben lett a Kőszegi Városi Múzeum igazgatója. 1980–81-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, majd az Egri Tanárképző Főiskola Budapesti Tagozatán tanított, mint óraadó tanár. 1994-ben és 2002-ben a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje volt.

1996 őszétől az áltudományos elméletek propagálásáról hírhedt kamuegyetemnek, a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemének „Magyar Történelmi Tanszékén” „tanszékvezető tanár” lett. Az „intézmény” „doktori tanácsa” 2000 májusában „díszdoktorrá” választotta. 2000 őszén egy Közép-Ázsiai Kutató ösztöndíj segítségével Kazahsztánban vett részt ásatásokon, 2001-ben tanulmányutat tett Örményországban. 2008 őszétől a Szent Korona Szabadegyetem őstörténet-történelem tanszék tanszékvezető tanára.

2002-ben kezdeményezte a Kőszeg melletti Szálasi-bunker feltárását, amit anyagi okokból fel kellett függeszteni.

2004-ben alternatív általános iskolai történelemtankönyv-sorozatot indított (első kötete: Történelem 5. osztályosoknak) Harangozó Imrével és Molnár V. Józseffel közösen. A sorozat nagy botrányt kavart. A kritikusok kiemelték, hogy a könyv nem a történelem hiteles bemutatását, hanem hamis nemzeti mítoszok építését célozzák. Így például – tankönyvtől szokatlan módon – a könyvek sokszor tagadó formában fogalmaznak: a közismert tények átértelmezése a céljuk, nem pedig azok egyszerű bemutatása.^[1] Amellett, hogy a szerzők tagadják a darwini evolúciót is, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vélik felfedezni, a legrégibb írásrendszernek állítják a magyar rovásírást, és összekapcsolják a sumér írással. Tagadják az ókori zsidó állam, emellett Dávid és Salamon király létezését, a hunokat és szkítákat a magyarok rokonainak állítják be, sőt a kelta, etruszk, görög kultúrát is a magyarból eredeztetik. Krisztus zsidó mivoltát tagadják, helyette pártusnak állítják be, miközben a középkori rabszolga-kereskedelmet a zsidók nyakába varrják. Állításaik igazolására semmilyen forrást sem hoznak fel.^[1] Ilyen és ehhez hasonló, a hazai és nemzetközi szaktudományos közmegegyezéssel egyaránt ellentétes, áltudományos és dilettáns állításai miatt a könyveket nem nyilvánították tankönyvvé.

2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.^[2] A kitüntetés hatására megújultak az ellene irányuló kritikák.^[3] A szakmai kritikákon kívül pártállami múltja is nyilvánosságra került, melyet a rendszerváltást követően a valóságtól eltérően értékelt és mutatott be.^[4]

Bakay Kornél 1967-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Az ő esetében azonban nem csupán egyszerű párttagságról van szó. Bakay 1963-tól 1972-ig régészként az MTA Régészeti Intézetének tudományos kutatója volt, amikor kivételes gyorsasággal felívelt a karrierje: 1972-ben, mindössze 31 évesen kinevezték a Somogy megyei múzeumi szervezet igazgatójának.^[4]

Bakay Kornél előszeretettel állítja be magát a Kádár-rendszer áldozatának, arra viszont nem adott magyarázatot, hogy miért lehetett igazgató ugyanekkor, ráadásul ennyire fiatalon. Az, hogy valakit 31 évesen ásató régészből rögtön egy megyei szervezet igazgatójává nevezik ki, a Kádár-rendszerben gyakorlatilag csak politikai támogatással, az illetőnek a kommunista diktatúra iránti feltétlen lojalitása esetén volt lehetséges. Bakay aktív és meggyőződéses marxista volt, aki a marxizmus-leninizmus szellemében publikált. Az államalapításról szóló, 1978-ban megjelent könyvének egyetlen lelkendezve említett „tudósa” a sztálinista rendszert kiszolgáló Molnár Erik, akinek a tárgyban született munkái már az 1960-as években is vállalhatatlanak számítottak. Ezt a kötetet azért is érdemes megemlíteni, mert Bakay az ebben a könyvben megfogalmazott következtetéseinek ma a gyökeres ellenkezőjét vallja, de nem tárta fel sehol a pálfordulását és annak valódi okait.^[4]

Bakay karrierjének páratlanul gyors felívelésére jól emlékeznek azok a régészek, akik az MTA Régészeti Intézetének 1968-as alapításakor a kollégái voltak. Dénes József gyakorlatát töltötte 1984-ben a Régészeti Intézetben, ahol Torma István, az intézet egyik alapító tagja értesítette arról, hogy Bakayt azért nevezték ki 31 évesen megyei igazgatónak Kaposváron, mert korábban az intézet párttitkára volt. Szimonova Eugéniának az 1960-es években években közös dolgozószobája volt Bakay Kornélnak a Régészeti Intézetben; Bakay később arra hivatkozva, hogy ő titkos pártügyeket intéz, ami miatt egyedüllétre van szüksége, egyszerűen eltávolíttatta Szimonovát a közös dolgozószobájukból.^[4]

Nem csak Bakay Kornél, hanem csaknem az összes családtagja is elkötelezte magát a kommunista diktatúra iránt. Ennek ellenére Bakay a kommunista rendszerrel szembeni ellenálló múltat kreált a családtagjainak. Bakay nagynénje, Bakay Mária akasztói tanítónő 1968-ban nyilatkozott a Petőfi Népe című újságnak. A lap újságírója a következőt írta Bakay apjáról és nagynénjéről:

„A felszabadulás után az azóta már elhunyt Bakay Gyula volt a község első kommunista párttitkára – s az akkor negyvenéves Mária szinte szárnyakat kapott az általuk is annyira áhított új társadalmi rendszer építéséhez. Nem volt, s ma is alig van olyan tömegszervezet, amelyben ne tevékenykedett volna, ne lenne ott, az élvonalban. A járás vezetői a nőmozgalom, a Vöröskereszt, a tanács, a földművesszövetkezet legjobb aktivistái közt tartják számon. … Akkor elérzékenyül, amikor megmutatja a Munka Érdemrend arany fokozatát, amelyet két esztendeje Dobi elvtárs, az Elnöki Tanács azóta nyugalomba vonult elnöke nyújtott át neki.”

Tehát 1945 után Bakay Kornél családjából szinte mindenki elkötelezett kommunista lett: Bakay apja ráadásul párttitkár, nagynénje pedig a mozgalom helyi aktivistája. Kizárólag Bakay bátyja, ifj. Bakay Gyula lógott ki a sorból, akit a családban fekete bárányaként kezeltek. Őt az 1956-os forradalomban való részvétele miatt kirúgták a szegedi egyetemről. Bakay így próbálja mentegetni az elkötelezett kommunista apját (akinek párttitkári funkciójáról mélyen hallgat): „Dühében belépett az MKP-ba, hátha lakást és munkát kap.” Ezután megkísérelte tisztára mosni apja bolsevik múltját és előadott egy mesébe illő történetet történetet:

„1955-ben szemtanúi voltunk Csengődön édesatyánk ávósok általi elfogatásának. Három ajtót betörve rohantak be a házba, majd apánkat lekötözve beinjekciózták és a bajai őrültek házába hurcolták, ahol 257 napig tartották fogva. A bűne az volt, hogy mint cséplőellenőr elárulta a népdemokráciát és a kulákok érdekében gyújtogatott.”

A nagy mesemondót azonban túlságosan elragadta a képzelete, és figyelmen kívül hagyta, hogy Nagy Imre miniszterelnök 1953-ban amnesztiát hirdetett, megszüntette a kitelepítéseket, az internálásokat, a rendőrbíráskodást és a kuláküldözést. Amennyiben Bakay a fenti történetet az 1940-es évek végére vagy az 1950-es évek elejére keltezte volna, akkor hihetőbb lenne a meséje, mert a csalással vádolt cséplőellenőrök bebörtönzése erre az időszakra volt jellemző, de 1955-ben ilyen esetek már nem fordultak elő, különösen nem egy párttitkárral. A kor kommunista szóhasználatában közellátási bűntettnek nevezett ügyekben emellett nem az ÁVH intézkedett, hanem a rendőrség. A cséplési visszaéléssel és gyújtogatással megvádoltak börtönbe kerültek az állítólagos tettükért, nem pedig elmegyógyintézetbe

Bakay számos írásában mesél a családja történetéről. Ezekben megemlékezik rokonai dicső tetteiről (pl. Bakay Nándor gyáros és országgyűlési képviselő, Bakay József orvos ezredes és Bakay Lajos sebészprofesszor életét), míg anyai ági őseit csaknem teljesen kihagyja ezekből az írásokból. Mindössze annyit ír családja anyai ágáról, hogy „anyai nagyanyám, a Grazból Kőszegre bevándorolt osztrák Kummer kertészdinasztia Kőszegen született Alojzia nevű gyermeke”. A szűkszavúságának az oka az lehetett, hogy a baloldali felmenők és rokonok nem illenek bele abba a képbe, amelyet családjáról az olvasóival el akar hitetni. A kőszegi Kummer kertészdinasztiára ugyanis árnyékot vet egy múlt század fordulóján nagy botrányt kavart rágalmazási per, amelynek egyik alperese Bakay Kornél anyai ágú dédapja volt. A szocialista nézeteket hirdető Népszava című újságban a „klerikális reakció” elleni harcának keretében 1903. március 24-én hosszú cikket közölt arról, hogy a kőszegi apácák főnöknője embertelen módon kidobta az utcára Bakay anyai dédapját, Kummer Ferenc kertészt (aki Kummer Alojzia édesapja) és az egyik apácát, Bernarda nővért, polgári nevén Mühlfeit Máriát. Kummer a panaszával Bokányi Dezső szocialista politikushoz fordult. Bokányi egy 1903. március 22-én tartott népgyűlésen a több tízezres tömeg előtt mesélte el a történteket, és arra hergelte a tüntetőket, hogy „kergessétek el a csuhásokat, ne a mi pénzünkön hízzanak”. Bokányi a hatás fokozása kedvéért az emelvényre szólította Kummer Ferencet és Mühlfeit Máriát, hogy a népgyűlés résztvevői első kézből értesüljenek a „klerikális reakció” túlkapásairól. 1903-ban az apácazárda főnöknője rágalmazásért beperelte Bokányit és Kummer Ferencet. A korabeli újságok hónapokon keresztül, rendszeresen beszámolót közöltek a rágalmazási perről, és ez országosan is ismertté tette Kummer Ferenc nevét.

Kummer ugyanakkor csak az állásának elvesztése miatt csapódott a szociáldemokráciához, és ezen túlmenően nem vállalt további politikai szerepet. A család leghíresebb tagja azonban egy másik (közeli rokon) Kummer Ferenc, aki kámoni (ma Szombathely egyik városrésze) kertész felmenőktől származik, és 1900-ban született, így jóval fiatalabb kőszegi nagybátyjánál. Ez a Kummer Ferenc 1918-ban belépett a KMP-be, majd 1919-ben Hamburger Jenő népbiztossal együtt Bécsbe menekült. „Innen 1925-ben Sztalinóba (Donyeck) … vezényelték német nyelvű instruktornak. Ekkor barátkozott össze az ukrán pártapparátusban dolgozó Nyikita Szergejevics Hruscsovval.” – írja róla Cserényi-Zsitnyányi Ildikó. 1948-ban Gerő és Rákosi segítségével hazatért az ifjabbik Kummer, majd 1956. november 4-én szovjet tankkal robogott be újra Budapestre. Cserényi-Zsitnyányi így írt Kummer és Hruscsov 1959 júniusában történt budapesti találkozásáról:

„Különleges élménye volt, hogy Hruscsov második magyarországi látogatása során a Parlament előtti kordon első sorában állt, és amikor Hruscsov (akit Kádár János fogadott) kiszállt a kocsijából, akkor hangosan kiabálta a szovjet főtitkár keresztnevét, aki azt meghallotta és a hang irányába nézve megismerte régi kedves barátját. Azonnal odament és bevitette magával a fogadásra.”

Ennek fényében már érthető, hogy a rendszerváltás után a magát a kommunisták esküdt ellenségének beállító Bakay nem akarta írásaiban megemlíteni a kommunista Kummer Ferencet, Hruscsov barátját a családja jelesebb személyei mellett megemlíteni.

Bakay állítólagos megpróbáltatásai csak az igazgatói kinevezése után kezdődtek az írásai szerint, mert a rendszer, amennyire hirtelen felemelte, olyan gyorsan le is taszította magas pozíciójából. Bakay 1991-ben így írt a kirúgását: „A családi hátterem miatt én megbízhatatlan voltam, s hiába próbáltam ellensúlyozni ezt – mert bevallom: próbáltam – nem sikerült. [...] Öt évig a Somogyi Múzeum igazgatója voltam ugyan, de 1977-ben lapátra kerültem, kirúgtak. Följelentett néhány fűtő, asztalos, és ehhez hasonló beosztásban lévő ember. Egyenesen Kádárnak írtak, hogy régi, fasiszta család sarja vagyok, befurakodtam a pártba.” A 2002-ben megjelent írásában így ír az elbocsátásáról: „1977-ben a somogyi pártvezetés politikai alkalmatlanság címén megszüntette a munkaviszonyomat. Csaknem mindenki elfordult tőlem, mert a pártközpont fő elvtársai (Brutyó János, Kornidesz Mihály, Orbán László, Ortutay Gyula) elítéltek.” 2004-ben pedig eképpen számol be a kirúgásáról: „hiába volt bennem megalkuvó alkalmazkodási igyekezet, a somogyi kommunista vezetők rövid úton eltávolítottak igazgatói székemből, sőt évekre kitiltottak Somogy megyéből.” 2010-ben pedig ezt írja: „De nemcsak, hogy nem ismertek el, de politikai indoklással kitettek az állásomból, annak ellenére, hogy az állampárti mundért is magamra vettem. Eltiltottak az ásatásoktól és megbélyegeztek. 37 évesen belső száműzött lettem.”

Bakay több alkalommal is beszélt a kirúgásáról, de annak valódi okáról mindig is mélyen hallgatott. Az ő verziója ugyanis ezer sebből vérzik: hogyan tudott volna a Kádár-rendszerben egy politikailag megbízhatatlan, „fasiszta” család sarja befurakodni a pártba? Mindezt annak ellenére, hogy Bakaynak a Régészeti Intézetben közeli munkatársa volt a III/III-as besúgó Kiszely István, aki még saját rokonairól is jelentett, emiatt életszerűtlen, hogy az állambiztonsági szolgálatok ne tudtak volna mindent róla és családjáról, még a párttitkári és igazgatói kinevezése előtt – ráadásul az állítólagosan „fasiszta” család valójában kifejezetten a rendszert kiszolgáló kommunistának számított, rokonságán keresztül még Hruscsovval is kapcsolatban volt. Bakay Kornél kaposvári bukásának a valódi oka az, hogy vezetői módszerei miatt a beosztottjai feljelentették, ami után az MSZMP KB Központi Ellenőrző Bizottsága vizsgálatot folytatott le, aminek lezárulta után kirúgták Bakayt Ezt a verziót támasztja alá egy MSZMP Somogy megyei VB-ülésről 1976-ban (néhány hónappal Bakay kirúgása előtt) készült beszámoló: „Bakay Kornél múzeum igazgató megítélése. Tudományos munkásságát el kell ismerni annak ellenére, hogy vezetési hibái is vannak.”^[4]

Bakay Kornél a rendszerváltáskor úgy gondolta, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, ezért kifordította a köpönyegét, és az MDF majd a MIÉP tagjaként magát a kommunizmus elleni harc, illetve a hungarizmus és a turanista fantazmagóriák rehabilitálásának élére állt. 1990-ben az önkormányzati választáson elindult, és kíméletlenül támadta korábbi párttársait (pl. Preininger Ferenc tanácselnököt), a saját pártállami múltjáról viszont természetesen mélyen hallgatott. Ettől a stílustól azt várta, hogy a választók díjazni fogják, és az önkormányzati választáson vezető pozícióhoz juthat. Azonban Bakay lejárató stílust a választók nem díjazták, és csupán 20 szavazatot szerzett, ami 4 százalékra volt elegendő. Bakay azonban a hatalmas pofon ellenére sem adta fel politikai álmait: 2002-ben a MIÉP színeiben képviselőjelölt lett, de akkor is kudarcot vallott.

Bakay célja már fiatalon is az volt, hogy „méltó helyet foglaljon el a magyar történettudományban”. Hírnév szempontjából ez csak jóval később, 63 évesen sikerült neki – és akkor is az általa remélttel szögesen ellentétes eredménnyel –, amikor 2003-ban a Kőszegen megrendezett Horthy katonái – Szálasi nyilasai című áltudományos kiállítással olyan szinten lejáratta magát, amivel az egész ország előtt nevetségessé vált, és ez az állásába is került.

A bukott szélhámos ezután új szerepbe bújt bele, és az ezoterikus jobboldali megmondóemberként művészeket és újságírókat oktatott ki arról, ki a hiteles ember, és hogyan kellene gondolkodni a Kádár-rendszerről – és nem gondolta, hogy ez az ő párttitkári múltjával ne lenne összeegyeztethető. AZ MSZMP-ben szocializálódott Bakay elvtárs 2007-ben azzal támadta a baloldalisággal végképp nem vádolható Megyeri Dávidot, a Magyar Nemzet újságíróját, hogy „semmiféle jelzőt nem illesztett Rákosi és Kádár neve elé, mögé, holott az egyféle mérce alapján minimum »nemzetpusztító gonosz bolsevik diktátor Rákosit« és a »nemzetgyilkos Kádár hóhér korszakát« kellett volna használnia”. Bakay olyan szinten beleélte magát a véleményvezér szerepébe, hogy 2013-ban a maga ácsolta erkölcsi piedesztálról oktatta ki Szörényi Leventét: „Szörényi Levente (1945), aki az 1960-as évektől magyar nemzeti ikonná magasztosult, 2013-ban megsemmisült. Látszólag, ez a megállapítás alaptalan, hiszen a közönség óriási tetszésnyilvánítással jutalmazta saját megalázását és meggyalázását, múltjának kicsúfolását. A jól megtervezett manipuláció ismét sikerült. De éppen ez teszi a zeneszerző pálfordulását példátlan árulássá. Mert minden korábbi alkotása és cselekedete hitelét vesztette. [...] Szörényi Levente emberileg és művészileg megbukott, alakja szétmállott. Életműve felfeslett és hiteltelenné vált.” A hitelesség kapcsán érdemes megemlíteni Bakay elvtársnak a Somogy megyei múzeumok igazgatójaként 1972-ben, az általa alapított Marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum avatásakor tett gyomorforgató nyilatkozatát:

„A kiállítás igen fontos és megrázó része a marcali mártírok tetteit, sorsát felelevenítő emlékek gyűjteménye és a meghagyott cella. Az ellenforradalmi terroristák a marcali kommunistákat kínozták, gyilkolták itt.”

Ugyanez az alak Sopronban a 2000-es években nyilasokat rehabilitáló kiállítást nyitott, és az 1956-os forradalom ünnepségének szónokaként emlékezett meg az általa akkor már dicsőnek nevezett forradalomról, és a magyar népről, amellyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „nekiesett az elnyomó kommunista zsarnokoknak és a megszálló szovjet hadseregnek”.^[4]

Bakay Kornél a más régészektől és történészektől folyamatosan számon kért kutatói magatartást – a forrásokhoz való ragaszkodást és a régészeti adatokon alapuló értékelést – magára nézve egyáltalán nem tartja kötelezőnek. Ennek egyik ékes példáját a somogyvári ásatások során mutatta be. Bakay úgy kezdte el Somogyváron a feltárást, hogy szerinte a források szerint ott kell lennie Szent László sírjának. Állításának alátámasztására több írásában is úgy idézte II. Paszkál pápa 1106. évi bulláját, hogy a latin szövegből fontos részeket kihagyott, majd a meghamisított szöveget a következőképpen fordította le magyarra: „László, a magyarok jó emlékezetű királya, Isten dicsőségére, Szent Péter, Pál és Szent Egyed hitvalló tiszteletére egyházat alapított Somogyban, ahol tiszteletre méltó teste is nyugszik.” A fenti, manipulációval előállított szövegre már úgy hivatkozott, hogy szerinte a pápai bulla Szent László somogyvári temetését bizonyítja. Bakay állítása szerint ez igazolja, hogy a 11. századi templom egy később épített kőfalában talált üreg Szent László sírja volt. Solymosi László történész 2011-ben bebizonyította Bakay fent bemutatott forráshamisítását.

Bakay 2015-ben így reagált Solymosi leleplező írására: „Feltárhattuk Somogyváron Szent László király első temetkezési helyét, amely sokak számára megszentelt zarándokhellyé vált. A történelmet átírók nyomban ellentámadásba lendültek, s kijelentették, hogy Szent László királyt 1095. július 29-én nem Somogyvárott temették el. [...] A lényeg azonban az, hogy mi megtaláltuk és feltártuk a sírhelyet, amelyet nem lehet letagadni! [...] Történelmet hamisítani tehát sokféleképpen lehet. Elhallgatásokkal, hamis adatokkal, a nemzetüket, a fajtájukat szerető történetkutatók hiteltelenítésével és mocskolodó lejáratásukkal, pótcselekvésekkel. A valóságos eredmények ugyan önmagukért beszélnek, de nem tudják betölteni a rendeltetésüket, ha nem jutnak el a művelt nagyközönséghez, s ha nem leplezzük le állandóan a szakadatlanul folyó hamisításokat.”

Bakay a templom kőfalában talált építményt úgy minősíti „királysírnak”, mintha az megkérdőjelezhetetlen, bizonyított tény lenne. Azonban 1989-ben ugyanerről jóval kisebb magabiztossággal, így nyilatkozott: „A feltárt sírhely szűkössége azonban komoly kétségeket ébresztett bennünk: eltemethették-e itt egyáltalán László királyt? [...] A somogyvári – királysírnak vélt – kőépítményben, sajnos, semmiféle leletet nem találtunk, így kétségbevonhatatlan bizonyítékunk nincs.” A somogyvári régészeti feltárásokról 2011-ben megjelent összefoglaló monográfiában így vélekedett az általa „királysírnak” nevezett építményről: „Nem vitatható, hogy kétségtelen bizonyíték nem áll rendelkezésünkre a >>föld alatti építmény<< eredeti rendeltetését illetően.” Bakay 2015-ben sem volt képes olyan tudományos bizonyítékkal előállni, amely alátámasztaná, hogy Somogyváron temették el Szent Lászlót, ehelyett az őt leleplező Solymosit vádolta meg történelemhamisítással.

Bakay „tudományos” működésének legnagyobb területe a bizonyított finnugor eredet tagadása és a hun rokonság hirdetése. Bakay megállapítja, hogy a hunoktól – és más korai népektől – nem maradtak fenn nyelvemlékek, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy „így tehát nincs elvi akadálya annak, hogy genetikailag és nyelvileg is rokon népeknek tekintsük őket, akiknek a nyelve is közel kellett álljon a miénkhez!”. Mindez kristálytisztán megmutatja azt, ahogyan valaki „párhuzamos valóságot” kreál. Bakay sajátos logikája szerint tehát nem cáfolja, hanem éppen hogy alátámasztja a magyarok hun eredetét, hogy arra semmilyen bizonyíték nincs. Emellett azonban Bakay az evolúció kapcsán is abszurd megállapításokat tesz: szerinte az ember nem is a majmoktól származik. Emellett úgy véli, hogy Jézus nem volt zsidó, és szerinte a magyar a sumer nyelvvel rokon. Ezekből a debil állításokból egy normális országban már egy is elegendő ahhoz, hogy kétségek merüljenek fel az illető elmeállapotával kapcsolatban, Magyarországon viszont mindez állami kitüntetéssel járt, ugyanis Bakay 2013-ban elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét.

Bakay múltja is meghamisítódott, és ez leginkább Gyárfás Ágnesnek, a magát „egyetemnek” hazudó Miskolci Bölcsész Egyesület alapítójának 2006-ban elhangzott köszöntő beszédében érhető tetten: „Bakay Kornél történész, régész, tanszékvezető magánegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, elismert közéleti személyiség. [...] A politikai üldözés, az éhezés, a számkivetettség az akkori fiatalokat a baloldalra állította [...] Bakay Kornélt nem sikerült átállítani a Komszomol harcos útjára [...] Fiatalon nem adta el lelkét az ördögnek. [...] nagyon nehéz sors vár a fiatal kutatóra. Megszűnt akadémiai munkahelye, vidékre került, Kőszegre.” Gyárfás Ágnes bődületes nagyot hazudott. Ha a valóságot mondta volna, akkor a saját megfogalmazása szerint azt kellett volna mondania, hogy Bakay MSZMP-tagként már 28 évesen eladta a lelkét az ördögnek, nem beszélve arról, hogy soha nem volt az MTA levelező vagy rendes tagja, de még csak az MTA doktora sem. Az pedig már kabaréba illő, hogy a Kádár-rendszer kegyeltjeként és kritikátlan kiszolgálójaként, 31 évesen egy mezei régészből múzeumigazgatóvá kinevezett Bakayt „számkivetett, nehéz sorsú fiatal kutatónak” nevezi.^[4]

2003-ban a kőszegi Jurisics Vármúzeumban megrendezett Horthy katonái – Szálasi nyilasai című áltudományos kiállítással olyan szinten lejáratta magát Bakay Kornél, amivel az egész ország előtt nevetségessé vált.^{[4][5][6][7][8][9]}

Görgey Gábor kulturális miniszter és Kocsi László, a tárca politikai államtitkára közleményben tiltakoztak a kiállítás ellen, mely szerintük leegyszerűsítően és egyoldalúan mutatta be a Horthy- illetve Szálasi-korszakot. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint a Raoul Wallenberg Társaság szintén kérte a kiállítás bezárását.

Gál Vilmos, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa és Stark Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa szakértői véleményükben olyan álláspontra helyezkedtek, miszerint a tárlat, bár hiányos és tendenciózus volt, de némi kiegészítéssel, kiigazítással megfelelően mutathatta volna be vállalt témáját. Gál Vilmos jelentésében túlzónak ítélte a média és a médiát befolyásoló szervezetek reakcióit.

Ennek ellenére a kiállítási tárgyakat kölcsönző magángyűjtők úgy döntöttek, visszavonják műtárgyaikat és dokumentumaikat a kiállításról, amelyet ezért be kellett zárni. Bakay Kornél szerint a magángyűjtők „a médiumok által gerjesztett nyomasztó légkörre hivatkozva” vonták vissza kölcsönzési engedélyüket és követelték vissza záros határidőn belül műtárgyaikat.

• Magyar Örökség díj (2007)
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013)
• A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (2020)^[10]

• Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. Pécs, 1965
• Scythian rattles in the Carpathian Basin and their eastern connections. Bp., 1971. Akadémiai Kiadó (Amsterdam: Hakkert)
• Somogyi múzeumok közleményei I. (Főszerk.: Bakay Kornél). Kaposvár, 1973. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága
• Somogyi múzeumok közleményei II. (Főszerk.: Bakay Kornél). Kaposvár, 1975. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága
• A magyar államalapítás. Bp., 1978. Gondolat
• Honfoglalás- és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén. Szentendre, 1978. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága
• Nyugat-Dunántúl egyházi művészete Kőszeg Tábornokház. 1980. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága
• Békés megye régészeti topográfiája (Szerk.: Bakay Kornél) Bp., 1982. Akadémiai Kiadó
• Képek Kőszeg történetéből A Jurisich Miklós Múzeum állandó kiállítása Kőszeg-Vár Bilder aus der Geschichte von Kőszeg Die ständige Ausstellung des Jurisich Miklós Museums Kőszeg-Burg. Szombathely, 1983. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága
• Somogyvár, Bencés apátság romjai. Veszprém, 1985
• Kőszeg, Jurisics vár. Veszprém, 1985
• Kőszeg, középkori védművek. Veszprém, 1985
• Kőszeg, polgárházak, paloták. Veszprém, 1986
• Kőszeg, Burg und Stadtmauern. Veszprém, 1988
• Ragyogj cserkészliliom! Debrecen, 1989. Metrum
• Feltárul a múlt? A múlt jövője. Bp., 1989. Múzsák
• Szent László király somogyvári apátsága. Székesfehérvár, 1993
• A Kőszegi Önkéntes Tűzoltó Egyesület rövid története, 1868–1993. Kőszeg, 1993, Kőszegi Önkéntes Tűzoltó Egyesület
• Szász Béla: A húnok története Attila nagykirály [a bev. tanulmányt írta és az irodalomjegyzéket átdolgozta Bakay Kornél]. Bp., 1994. Szabad Tér (Bp., 2001. Gede Testvérek)
• Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Szombathely, 1994. Tradorg-e & Tikett
• Sacra Corona Hungariae. Kőszeg, 1994. Vár Múzeum
• Castrum Kwszug a kőszegi felsővár és a milléniumi kilátó. Kőszeg, 1996. Vár Múzeum
• Bakay Kornél-Varga Géza – Rabló, nomád hordák inváziója avagy A kincses Kelet örököseinek honalapítása? Bp., 1997. Írástörténeti Kutatóintézet
• Kőszeg, a Kőszegi-hegység műemlékei, nevezetességei. Bp., 1998
• Bendefy László-A magyarság kaukázusi őshazája Gyeretyán országa. (Bakay Kornél bevezetőjével) Bp., 1999
• A történész hivatása. Előadások, ünnepi beszédek az elmúlt évtizedekből. Székesfehérvár, 2000
• Az Árpádok országa. Őstörténetünk titkai. Bp, 2002
• A középkori Kőszeg. Kőszeg, 2001
• Magyar múlt-magyar jövő millenniumi emlékmű Velem-Novákfalva. Szombathely, 2001. Yeloprint
• Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József: Történelem 5. osztályosoknak – Alternatív történelem tankönyv 11-12 éves gyermekek számára. Bp., 2004. LGyE; Pdf-ben letölthető: [2]
• Bakay Kornél – Csajághy György – Molnár V. József – Nagy Gyula: Történelem 6. osztályosoknak – Alternatív történelem tankönyv. Bp., 2005, LGyE
• Magyarnak lenni büszke gyönyörűség! Pomáz, 2004. Kráter Műhely Egyesület
• Őstörténetünk régészeti forrásai I-II. 1997, 1998. MBE I-III. Bp., 2004, 2004, 2005. László Gyula Egyesület
• J. J. M. De Groot: Hunok és kínaiak. A hunok története a Kr. sz. előtti évszázadokban – kínai források alapján [Közzétette és az előszót írta: Bakay Kornél]. Bp., 2006
• Bakay Kornél–Papp György: Lovasíjászat és őstörténet. Vasszilvágy, 2008
• Somogyvár. Szent László király somogyi apátsága. Bp., 2008
• Hogyan lettünk finnugorok? Bp., 2010
• Somogyvár. Szent Egyed-monostor. A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása, 1972–2009; Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Bp., 2011
• Hogyan lettünk finnugorok?; Hun-idea, Bp., 2013 (Magyarságtudományi füzetek)
• Őstörténetünk régészeti forrásai; Budaházi Judit, Bp., 2013–
• Fegyverem a szó. Előadások, tanulmányok; Respenna, Bp., 2015

• Feltárul a múlt? A múlt jövője. Múzsák, Bp., 1989.
• Hogyan lettünk finnugorok? I-II. Hunnia 44., 45. sz., 1993
• Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Tradorg-E & Tikett kiadás, Szombathely, 1994
• Bakay Kornél portréja
• Bakay Kornél – Harangozó Imre – Molnár V. József Történelem 5. osztályosoknak Alternatív történelem tankönyv 11-12 éves gyermekek számára. Online megtekinthető változat a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Bakay Kornél búcsúlevele Kőszegtől
• Nagy László: Meddig terjed az alternativitás határa?
• Ki kicsoda a magyar régészetben
• Heimer György: Nyilas emlékkiállítás Kőszegen
• Ungváry Krisztián: Bakay Kornél diadalútja az MSZMP-től a hungarizmusig és a tisztikeresztig