Bjeliševac

Bjeliševac
Bjeliševaci utcarészlet.
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Pozsega-Szlavónia
Község	Kutjevo
Jogállás	falu
Irányítószám	34340
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	80 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	155 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 22′ 53″, k. h. 17° 50′ 41″45.381388888889, 17.84472222222245.381389°N 17.844722°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 53″, k. h. 17° 50′ 41″45.381388888889, 17.84472222222245.381389°N 17.844722°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bjeliševac témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bjeliševac (1890 és 1948 között Bjeliševci) cseh nemzetiségi falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.

Pozsegától légvonalban 14, közúton 17 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főút mentén, Sumanovci és Ferovac között fekszik.

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a kőkorszakban lakott volt. Határában a középső neolitikum idején virágzott Sopot-Bicske kultúra településének maradványait találták meg. A falu területén középkori lelőhely is van, mely annak bizonyítéka, hogy a középkorban is lakott település volt, erre azonban eddig írásos bizonyítékot nem találtak.

A török uralom idején muzulmán hitre tért horvátok lakták, akik a török kiűzésével Boszniába menekültek. Helyükre Boszniából katolikus horvátok és pravoszláv szerbek érkeztek.^[2] 1698-ban „Bilisevczi” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.^[3] 1702-ben 12, 1740-ben 14 ház állt a településen.^[2] A 19. századra a délszláv lakosság kihalt, vagy elköltözött a településről. A 19. század végén és a 20. század elején a Monarchia csehországi részéről cseh anyanyelvű lakosság települt be, akik a lakosság többségét alkották.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Billisevacz”néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Billisevacz” néven szerepel.^[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Billisevacz” néven 12 házzal és 99 ortodox vallású lakossal találjuk.^[5]

A településnek 1857-ben 52, 1910-ben 121 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 94%-a cseh, 5%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 63%-a cseh, 33%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 112 lakosa volt.

Evangélikus temploma.

A helyi Česká beseda cseh kulturális egyesületet 1933-ban alapították. Működése egy ideig szünetelt, de 2000-ben újraalapították. Az egyesület több mint 120 tagot számlál és több szekcióban működik. Horvátországok kívül főként Csehországban lépnek fel a kulturális rendezvényeken.

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
• Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
• Konzervatorska podloga Park prirode Papuk^{[halott link]} (horvátul)
• Kutjevo kulturális emlékei Archiválva 2019. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine – diplomamunka (horvátul)
• Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)