Robert "Bob" Paisley (Hetton-le-Hole, 1919. január 23. – Liverpool, 1996. február 14.) a Liverpool FC játékosa, majd legendás vezetőedzője 1974 és 1983 között. Az angol futball egyik legsikeresebb menedzsere.
Pályafutása
Játékosként
Paisley már az általános iskolában kiemelkedő tehetség volt. Miután befejezte az iskolát, édesapjának segített a bányában, majd a Hetton FC-hez csatlakozott. A Sunderland megfigyelői ekkoriban magasságára hivatkozva eltanácsolták, majd a Wolverhamptontól és a Tottenhamtől sem kapott szerződésajánlatot.[1] Egy püspök közreműködésével a Bishop Auckland csapatához igazolt, itt két szezon alatt megnyerte az amatőr bajnokságot. A Liverpool ennek hatására kereste meg, és igazolta le. A Vörösökhöz 1939. május 8-án írt alá, azonban rögtön ez után besorozták a hadseregbe,[2] ezért csak néhány év múlva, 1946 januárjában debütálhatott a csapatban. A szezon végén megnyerték a bajnokságot. Utolsó mérkőzésére 1954. március 13-án került sor, a Sheffield United ellen azonban veszítettek. Összesen 277 alkalommal lépett pályára a Liverpool színeiben, melyeken 13-szor talált be. Visszavonulását követően azonnal az edzői stábban folytatta a liverpooli munkát.[1]
Edzőként
Visszavonulását követően felkérték a Liverpool tartalékcsapatának vezetésére, melyet el is fogadott. A bajnokságban a második helyet érték el. Mikor korábbi csapattársa, Phil Taylor lett az első csapat vezetőedzője, őt felkérte segítőjének. Mikor a klub edzőváltáson ment keresztül, és Bill Shankly érkezett, ő nem távozott, maradt pozíciójában. Időközben elvégzett egy fizioterápiás képzést, egy tanácsának köszönhetően pedig megnyerték az 1965-66-os bajnokságot. A sérüléseket olyan hatékonyan elkerülték, hogy a KEK-ben csak 14 játékosra volt szükségük.[1] Miután Shankly 1974 nyarán visszavonult, Paisley-nek felajánlották a vezetőedzői pozíciót, amelyet kis hezitálás után elvállalta.[3] Az 1974-75-ös szezonban megnyerték a bajnokságot és az UEFA-kupát is, a Liverpool pedig Anglia legmeghatározóbb csapatává vált. A következő időszakban hatszor nyerték meg az első osztályt (kétszer másodikként végeztek) és az UEFA-kupát, a Ligakupát háromszor, az angol szuperkupát ötször, a Charity Shield-et és az UEFA-szuperkupát pedig egyszer-egyszer.[4] Hat alkalommal választották az év edzőjének Angliában. Összesen 19 trófeán nyert meg, mely számmal az angol futball legeredményesebb edzője.[1] 1982-83-ban bejelentette visszavonulását, utódja Joe Fagan lett.[5] 1986-ban kis híján Ír szövetségi kapitány vált belőle, azonban végül Jack Charlton mellett döntöttek. A Liverpoolnál tanácsadóként dolgozott, majd igazgatóként, végül 1992-ben végleg visszavonult. 1996. február 14-én halt meg, 77 éves korában.[1] Még ebben az évben az Anfielden megnyílt a Paisley-kapu, majd 2020-ban szobrot avattak a stadion mellett (a jelenet őt ábrázolja, amint a sérült Emlyn Hughes-t a hátán viszi le a pályáról).[6]
Sikerei, díjai
Játékosként
Liverpool
Angol bajnok (1): 1946-47
Edzőként
Liverpool
Angol bajnok (6): 1975–76, 1976–77, 1978–79, 1979–80, 1981–82, 1982–83