Borda
Nem tévesztendő össze a következővel: Borda (település). |
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A gerincesek anatómiájában a bordák (latinul costae) hosszú, hajlott csontok, melyek a legtöbb gerincesnél a mellkas (görögül θώραξ / thórax, latinul thorax) vázát alkotják, lehetővé teszik a tüdők és a mellkas kitágulását, emellett pedig védik a tüdőket, a szívet és a mellkasban levő többi belső szervet. Egyes állatoknál, különösen a kígyóknál a bordák hozzájárulnak az egész test védelméhez.
Emberi anatómia
Az emberi mellkas (thorax) csontos alkotói: hátcsigolyák (vertebrae thoracicae), bordák (costae) és a szegycsont (sternum).
Az ember 12 pár bordával rendelkezik (ritkán előfordulhatnak számbeli eltérések). A felső 7 pár borda valódi borda (costae verae), az utolsó 5 pár borda álborda (costae spuriae). Hátul a hátcsigolyákról erednek, a felső 7 pár borda közvetlenül a sternumhoz kapcsolódik (incisura sternalisokba), a 8-10. bordák a felettük lévő borda porcához rögzülnek. A 11-12. bordák porcai szabadon végződnek (lengőbordák, costae fluctuantes). A 7-10. bordák porcai összenőve és a 11-12. bordák alkotják a bordaívet (arcus costae), amely fontos tájékozódási pont, a mellkas alsó határa.
Bordák fő részei:
- bordafejecske (caput costae)
- nyak (collum costae)
- szöglet (angulus costae)
- test (corpus costae)
Bordák görbületei:
- lapjára, a borda görbületi sugara hátul kisebb, mint elöl
- élére, a borda középső része kissé lejjebb esik, mint a végei
- a borda síkja megcsavarodik a saját tengelye körül, hátulról előre
A bordák csontos ívei mindig hátulról előre, fentről lefelé haladnak, csak a porcos rész halad felfelé. A bordák háztetőszerűen fekszenek, tehát a lejjebb (caudalisan) lévő borda síkja kissé kijjebb van, mint a felette (cranialisan) fekvőé. A bordák hossza felülről lefelé haladva növekszik a 8. bordáig, majd csökken.
Az első borda nem tapintható, mivel a kulcscsont (clavicula) mögött fekszik, az első tapintható borda a második. Az első borda speciális kialakítású, a v. subclavia és az a. subclavia árka (sulcus) található rajta. Az 1-9. bordákon megtalálható a m. serratus anterior eredésének nyoma (tuberositas m. serratus anterioris)
Más állatoknál
A halaknál, gyakran két bordakészlet kapcsolódik a gerincoszlophoz. Az egyik készlet, a háti bordák a fő, felső és alsó izomszegmensek válaszfalánál találhatók, és nagyjából oldalirányban állnak ki a gerincoszlopból. A második készlet, a hasi bordák éppen a háti bordák alatt emelkednek ki a gerincoszlopból, körbezárják a test alsó részét és a végüknél gyakran összekapcsolódnak. Nem minden fajnak van kétféle bordája, a háti bordák gyakran hiányoznak. A cápáknak például nincsenek háti bordáik, a hasi bordáik pedig nagyon rövidek, míg az ingolaféléknek egyáltalán nincsenek bordáik. Egyes valódi csontoshalak további, az izomzatukon belül elhelyezkedő bordaszerű csontokkal rendelkeznek.[1]
A négylábúaknak azonban, csak egyetlen bordakészletük van, ami valószínűleg homológ a halak háti bordáival. A korai négylábúaknál minden csigolyához kapcsolódott egy bordapár, de a hasi csigolyáknál levők váltak jellemzően a leghosszabbá. A keresztcsonti bordák vastagok és rövidek voltak, mivel belőlük állt a csípő egy része, összekapcsolták a gerincet és a medencecsontot.[1]
A következő formáknál e korai bordák közül sok elveszett. A ma élő kétéltűek és hüllők esetében a bordák szerkezete és száma nagy változatosságot mutat. Például a teknősöknek csak nyolc pár bordája van, melyek egy csontos vagy porcos hátpáncéllá és mellvértté alakultak át, míg a kígyóknál számos borda fut végig a gerinc teljes hossza mentén. A békáknak jellemzően nincsenek bordáik, egy, a csípő részét képező keresztcsonti párt leszámítva.[1]
A madarak esetében a bordák külön csontként csak a mellkas területén találhatók meg, de összeforrt bordák a nyakcsigolyáknál is vannak. A madarak mellkasi bordái hátul messzire kinyúlnak; e processus uncinatusnak nevezett részhez kapcsolódnak a vállizmok.[1]
Az emlősök általában csak a mellkasi csigolyákhoz kapcsolódó különálló bordákkal rendelkeznek, azonban a kloákásokra rögzített nyaki bordák is jellemzők. Az erszényesek és a méhlepényesek nyaki és ágyéki bordái csak apró, a csigolyákkal összeforrt maradványok, melyekre transzverzális nyúlványokként hivatkoznak. Általában az igazi bordák felépítése és száma az emberek esetében hasonló a többi emlőséhez. A hüllőktől eltérően a farokcsigolyákhoz tartozó bordák az emlősöknél nem találhatók meg.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Romer, Alfred Sherwood. The Vertebrate Body. Philadelphia, PA: Holt-Saunders International, 170–173. o. (1977). ISBN 0-03-910284-X
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rib című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Moore, Keith L., Robert F. Dalley. Clinically Oriented Anatomy, 4th ed., 62–64. o. (1999). ISBN 0683061410
További információk
Ez az anatómiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |