Dirichlet-féle magfüggvény

A Dirichlet-féle magfüggvény a Johann Peter Gustav Lejeune Dirichlet által vizsgált függvénysorozatok egyike. Az analízisben, közelebbről a Fourier-sorok elméletében alkalmazzák.[1]

Dirichlet 1829-ben bizonyította egy periodikus, szakaszonként folytonos és szakaszonként monoton függvény Fourier-sorának konvergenciáját. Ezt a témát még Leonhard Euler vetette fel, és Dirichlet bizonyítása volt az első.

A Dirichlet által talált sorozat fontos szerephez jut ebben a bizonyításban, ahol magfüggvényként szerepel. Ezért nevezik Dirichlet-féle magfüggvénynek.

Definíció

Dirichlet-féle magfüggvénynek nevezik a

D n ( x ) = k = n n e i k x = 1 + 2 k = 1 n cos ( k x ) = sin ( ( n + 1 2 ) x ) sin ( x / 2 ) . {\displaystyle D_{n}(x)=\sum _{k=-n}^{n}e^{ikx}=1+2\sum _{k=1}^{n}\cos(kx)={\frac {\sin \left(\left(n+{\frac {1}{2}}\right)x\right)}{\sin(x/2)}}.}

függvénysorozatot.

Jelentése összefügg a Fourier-sorokkal. A Fourier-sor n-edik közelítő tagja a Dn(x) és az f 2π szerint periodikus függvény konvolúciója.

Példa:

( D n f ) ( x ) = 1 2 π π π f ( y ) D n ( x y ) d y = k = n n f ^ ( k ) e i k x , {\displaystyle (D_{n}*f)(x)={\frac {1}{2\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(y)D_{n}(x-y)\,dy=\sum _{k=-n}^{n}{\hat {f}}(k)e^{ikx},}

ahol

f ^ ( k ) = 1 2 π π π f ( x ) e i k x d x {\displaystyle {\hat {f}}(k)={\frac {1}{2\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(x)e^{-ikx}\,dx}

f k-adik Fourier-együtthatója.

Ebből következik, hogy a Fourier-sorok konvergenciájának vizsgálatához elegendő a Dirichlet-féle magfüggvény tulajdonságait tanulmányozni. Dn L1-normája logaritmikusan tart {\displaystyle \infty } -be, ha n {\displaystyle n\to \infty } , így vannak folytonos függvények, amik nem állíthatók elő Fourier-sorokkal.[2] Ugyanis

| D n ( t ) | d t = 4 π 2 log n + O ( 1 ) {\displaystyle \int |D_{n}(t)|\,dt={\frac {4}{\pi ^{2}}}\log n+{\mathcal {O}}(1)}

ahol O {\displaystyle {\mathcal {O}}} a Landau-féle ordo jelölés.

Kapcsolat a delta-disztribúcióval

A periodikus delta-disztribúció egységelem a 2π szerint periodikus függvények konvolúciócsoportjában:

f ( 2 π δ ) = f {\displaystyle f*(2\pi \delta )=f\,}

minden 2π szerint periodikus f függvényre.

A Fourier-sort a következő „függvény” reprezentálja:

2 π δ ( x ) k = e i k x = ( 1 + 2 k = 1 cos ( k x ) ) . {\displaystyle 2\pi \delta (x)\sim \sum _{k=-\infty }^{\infty }e^{ikx}=\left(1+2\sum _{k=1}^{\infty }\cos(kx)\right).}

A trigonometrikus azonosság bizonyítása

Adott 2 π {\displaystyle 2\pi } szerint periodikus f ( x ) {\displaystyle f(x)} függvény Fourier-sora konvergenciájának a vizsgálatához a sor

s n ( x ) = a 0 2 + k = 1 n ( a k cos k x + b k sin k x ) {\displaystyle s_{n}(x)={\frac {a_{0}}{2}}+\sum _{k=1}^{n}\left(a_{k}\cos kx+b_{k}\sin kx\right)}

részletösszegeit kell tekintenünk. Ezek vizsgálatát az teszi "kényelmesebbé", hogy zárt alakban, az ún. Dirichlet-féle formulával is kifejezhetők. Vizsgáljuk s n ( x ) {\displaystyle s_{n}(x)} -et:

s n ( x ) = 1 2 π π π f ( t ) d t + 1 π k = 1 n [ π π f ( t ) cos k t d t cos k x + π π f ( t ) sin k t d t sin k x ] = {\displaystyle s_{n}(x)={\frac {1}{2\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\,dt+{\frac {1}{\pi }}\sum _{k=1}^{n}\left[\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\cos kt\,dt\cdot \cos kx+\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\sin kt\,dt\cdot \sin kx\right]=}
= 1 π π π f ( t ) [ 1 2 + k = 1 n ( cos k t cos k x + sin k t sin k x ) ] d t = {\displaystyle ={\frac {1}{\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\left[{\frac {1}{2}}+\sum _{k=1}^{n}\left(\cos kt\cdot \cos kx+\sin kt\cdot \sin kx\right)\right]\,dt=}
= 1 π π π f ( t ) [ 1 2 + k = 1 n cos k ( x t ) ] d t = 1 π x π x + π f ( x y ) D n ( y ) d y = {\displaystyle ={\frac {1}{\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\left[{\frac {1}{2}}+\sum _{k=1}^{n}\cos k\left(x-t\right)\right]\,dt={\frac {1}{\pi }}\int _{x-\pi }^{x+\pi }f(x-y)D_{n}(y)\,dy=}
= 1 π π π f ( x t ) D n ( t ) d t {\displaystyle ={\frac {1}{\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(x-t)D_{n}(t)\,dt} ,

ahol

D n ( t ) = 1 2 + cos   t + cos   2 t + + c o s   n t {\displaystyle D_{n}(t)={\frac {1}{2}}+\cos \ t+\cos \ 2t+\cdots +cos\ nt}

az ún. n-edik Dirichlet-féle magfüggvény.

Mivel

D n ( t ) sin t 2 = 1 2 { sin t 2 + [ sin ( 1 + 1 2 ) t sin ( 1 1 2 ) t ] + + [ sin ( n + 1 2 ) t sin ( n 1 2 ) t ] } = 1 2 sin ( n + 1 2 ) t {\displaystyle D_{n}(t)\cdot \sin {\frac {t}{2}}={\frac {1}{2}}\left\{\sin {\frac {t}{2}}+\left[\sin \left(1+{\frac {1}{2}}\right)t-\sin \left(1-{\frac {1}{2}}\right)t\right]+\cdots +\left[\sin \left(n+{\frac {1}{2}}\right)t-\sin \left(n-{\frac {1}{2}}\right)t\right]\right\}={\frac {1}{2}}\sin \left(n+{\frac {1}{2}}\right)t} ,

ezért a Dirichlet-féle magfüggvényre a következő egyszerű kifejezést kapjuk:

D n ( t ) = sin ( n + 1 2 ) t 2 sin 1 2   t {\displaystyle D_{n}(t)={\frac {\sin \left(n+{\frac {1}{2}}\right)t}{2\sin {\frac {1}{2}}\ t}}}

A D n ( t ) {\displaystyle D_{n}(t)} függvény nyilván páros, és így

D n ( t ) = 1 π π π f ( x t ) D n ( t ) d t = 1 π 0 π [ f ( x t ) + f ( x + t ) ]   D n ( t ) d t . {\displaystyle D_{n}(t)={\frac {1}{\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(x-t)D_{n}(t)\,dt={\frac {1}{\pi }}\int _{0}^{\pi }\left[f(x-t)+f(x+t)\right]\ D_{n}(t)\,dt.}

A Dirichlet-féle magfüggvény tagonkénti integrálásával kapjuk:

0 π D n ( t ) d t = π 2 {\displaystyle \int _{0}^{\pi }D_{n}(t)\,dt={\frac {\pi }{2}}}

Az előző 2 egyenlőség alapján:

s n ( x ) c = 1 π 0 π [ f ( x t ) + f ( x + t ) 2 c ] D n ( t ) d t ; {\displaystyle s_{n}(x)-c={\frac {1}{\pi }}\int _{0}^{\pi }\left[f(x-t)+f(x+t)-2c\right]D_{n}(t)\,dt;}

speciálisan:

s n ( x ) f ( x ) = 1 π 0 π φ x ( t )   D n ( t ) d t , {\displaystyle s_{n}(x)-f(x)={\frac {1}{\pi }}\int _{0}^{\pi }\varphi _{x}(t)\ D_{n}(t)\,dt,}

ahol

φ x ( t ) = f ( x t ) + f ( x + t ) 2 f ( x ) . {\displaystyle \varphi _{x}(t)=f(x-t)+f(x+t)-2f(x).}

A fenti képleteket Dirichlet-féle képleteknek nevezzük. Fontos még megemlíteni a Dirichlet-függvény következő tulajdonságát: Ha δ π {\displaystyle \delta \leq \pi } tetszés szerinti kis pozitív szám, akkor

δ π D n ( t ) d t 0 {\displaystyle \int _{\delta }^{\pi }D_{n}(t)\,dt\rightarrow 0} , ( n ) . {\displaystyle (n\rightarrow \infty ).}

Források

  1. Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. 94. old. Typotex Kiadó, 2009. ISBN 978-963-279-026-8
  2. W. Rudin, Real and Complex Analysis. McGraw-Hill, London 1970. 5.11 fejezet, 101. oldal
  • Szőkefalvi-Nagy Béla: Valós függvények és függvénysorok (1954).
  • Kurt Endl, Wolfgang Luh: Analysis II. Eine integrierte Darstellung. 7. kiadás, Aula-Verlag, Wiesbaden 1989, S. 117.
  • Andrew M. Bruckner, Judith B. Bruckner, Brian S. Thomson: Real Analysis. ClassicalRealAnalysis.com 1996, ISBN 013458886X, S.620 (teljes verzió (Google Books))