Harántpólya

A harántpólya heraldikai fogalom: olyan átlós mesteralak, mely a pajzs jobbfelső sarkából indul a bal alsó sarok felé és a pajzs magasságának 1/3-át, más definíció szerint 2/7-ét foglalja el. Több harántpólya esetén ezek az arányok módosulnak. Legh és más régi angol heraldikusok szerint szélessége a pajzsmagasság egyharmada, ha díszített, egyébként a pajzsmagasság egyötödét teszi ki.

A páros számú osztóvonal által létrejövő mezők közül a két szélsőnek egyforma színűnek kell lennie, különben nem (egy szokványos) mesteralak, hanem szelt pajzs jön létre. Háromszor, ötször stb. szelt pajzsról van szó akkor is, ha csak két borítás fordul elő, de az osztóvonalak száma páratlan.

Általában mind a két vége érintkezik a pajzs szélével. Ha egyik végén sem érinti a pajzsot, a harántpólya lebegő. Nemcsak egyenes, hanem mindenféle görbe és szögletes vonalakkal meg lehet rajzolva. (Lásd erre az osztóvonal címszót.) A megkülönböztető jegyei szerint a harántpólya lehet lékelt, egyik végén hegyes, stb. Helyzete szerint feltolt (a harántpólya helye fölötti) vagy süllyesztett harántpólya (a harántpólya helye alatt elhelyezkező), más címerábrákkal díszített stb. Változata a harántszalag (egyes szerzőknél harántfonál) [en: bendlet, garter, gartier], mely félszélességű harántpólya, a pajzsszélesség 1/6-a és a harántfonál, mely egyharmad szélességű harántpólya (az angol heraldikában egynegyedni harántpólya), a pajzsszélesség 1/12-e, valamint az angol heraldikában a cérna [en: riband], a harántpólya nyolcada. Ennél kisebb osztási fok már értelmetlen. Ha a harántpólyák az egész pajzsot befedik, harántpólyázott a neve. Páratlan számú osztóvonal és/vagy kettőnél több borítás esetén a pajzs szelt vagy harántolt.

A harántpólya már a preheraldikus korban, a Bayeux-i faliszőnyegen is előfordul. A régi heraldikusok úgy tartották, hogy eredete az övre [en: belt, baudrick, baldrick, la: baltheus, cingulum militare] megy vissza, mely egykor a lovagság jele volt, míg más heraldikusok a mászólétrára vezették vissza.

Az angol heraldika egyik leggyakoribb meteralakja. A magyar heraldikában nem tartozik a leggyakoribb mesteralakok közé. A Roskoványi család egyik 18. századi címerváltozatában kék alapon három ezüst hullámos harántpólya van. Csergheő Géza szerint a pajzsban látható agancskezű fiú eredetileg sisakdísz volt, míg a pajzsban csak a harántpólyákat rajzolták meg.^[1] A harántpólya a felső sarok alá is el lehet tolva.^[2]

• 
  Hárommázú alap. Mivel a mezőkben a két szélső mező nem egyforma és ott három máz található, nem harántpólyáról, hanem hárommázú alapról van szó
• 
  Harántpólya (a pajzs szélességének 1/3-a vagy 2/7-e lehet)
• 
  Harántszalag (a pajzs szélességének 1/6-a, azaz félszélességű harántpólya, néha helytelenül harántfonálként is szerepel)
• 
  Harántfonál (a pajzs szélességének 1/12-e, azaz félszélességű harántszalag)
• 
  Széles harántpólya Bern címerében

• 
  Két harántpólya (ikerharántpólya, fr: deux bandes)
• 
  Három harántpólya (pontosabban harántszalag)

A hozzáadott jegyek a számmal és díszítéssel egymás között is kombinálódhatnak. Készíhető például két vörös, aranyliliomokkal bevetett, lékelt hullámos lebegő feltolt harántpólya is.

A különféle vonalakkal megrajzolt lehetséges harántpólyákra lásd az osztóvonal címszót.

• 
  Csúsztatottormós harántpólya
• 
  Lépcsős harántpólya
• 
  Rutás ikerharántpólya (harántpólyásan elhelyezett két rutasorként is értelmezhető, fr: deux bandes de losanges)
• 
  Rutás harántpólya (értelmezhető 3 harántpólyás helyzetű rutaként is, fr: bande de trois losanges)
• 
  Hermelin alapon rutás harántpólya

• 
  Süllyesztett harántpólya
• 
  Feltolt harántpólya
• 
  Feltolt ikerharántpólya

• 
  Felül hegyes harántpólya
• 
  Léces (fr: coticée) harántpólya

• 
  Három harántpólya. A ráma a mellék-címerábra (a család egyik ágának megkülönböztetésére szolgál)
• 
  Alerionokkal díszített harántpólya. A fő mesteralak a pólya, nem az alerionok, melyek alkalmazkodnak a harántpólya geometriájához
• 
  A fő mesteralak a pólya
• 
  Léces harántpólya. A fő mesteralak a pólya, nem az oroszlánok
• 
  Ezüst bizánciakkal díszített harántpólya. A fő mesteralak a harántpólya, mert a bizánciak csak a díszítés részét képezik
• 
  Kék alapon arany darabokkal bevetett ezüst harántpólya (a fő mesteralak a harántpólya)
• 
  A fő mesteralak a harántszalag. A harántsakkozás alap. Ezért ez a címer a kétféle borítású alapok kategóriájába tartozik (Címerhatározó/EGY/K/M/hbp)
• 
  A fő mesteralak a harántpólya, mert ez van középen, domináns helyzetben és erre nincs ráhelyezve a mellék-címerábra, a pajzsfő (ha a két mesteralakot nem választja el osztóvonal és azonos a színük, az ilyen mesteralak neve pajzsfő-harántpólya)
• 
  A három pólya itt mellék-címerábra, mert a fő címerábra a pajzsfő mindegyikre rá van helyezve, ezért az a domináns
• 
  A fő címerábra itt a liliom, egyrészt mert nem alkalmazkodik a harántszalag geometriájához, másrészt azért, mert a harántszalag (fr: cotice) itt csak a család ágainak megkülönböztetésére szolgáló mellékjegy (fr: brisure)
• 
  A fő címerábra itt a liliomokkal bevetett mező (ez az eredeti családi címer)
• 
  A fő mesteralak a kétfejű sas
• 
  A fő mesteralak a kereszt
• 
  A fő mesteralak a dupla mankósvonallal lécezett harántpólya (fr: la bande d'argent, cotoyée de deux cotices d'or), a tornagallér csak mellék-címerábra, annak ellenére, hogy nem alkalmazkodik a harántpólya geometriájához, mert ugyanúgy a csalág ágainak elkülönításáre szolgáló mellékjegy, mint az előbbi esetekben a harántszalag.
• 
  A fő mesteralak a hat ablakruta, mert dominánsak, rá vannak helyezve a harántpólyára és nem alkalmazkodnak annak geometriájához
• 
  A fő mesteralak a három ruta, mert nem alkalmazkodnak a harántszalag geometriájához
• 
  Ezüst-fekete evetezett alapon a fő mesteralak a harántszalag

• 
  Damaszkolt ezüst harántpólya (a címerleírás és a címerhatározás szempontjából a damaszkolás irreleváns)
• 
  Szarufázott harántpólya (kétféle borítású)

mesteralak, osztóvonal, pólya, balharántpólya