Higany(II)-cianid

Higany(II)-cianid
IUPAC-név	dicianohigany
Más nevek	merkuri-cianid; higany-cianid; higany-dicianid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	592-04-1
PubChem	11591
SMILES C(#N)[Hg]C#N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Hg(CN)2
Moláris tömeg	252,63 g/mol
Megjelenés	fehér por
Sűrűség	3,996 g/ml
Olvadáspont	320 °C (Bomlik)
Forráspont	(nincs)
Oldhatóság (vízben)	jó
Veszélyek
Főbb veszélyek	Nagyon mérgező (T+), Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok	R26/27/28-R33-R50/53[1]
S mondatok	(S1/2)-S7-S13-S28-S29-S45-S60-S61[1]
LD50	26 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A higany(II)-cianid a higany egyik vegyülete. Színtelen kristályokat alkot. Fémes, maró ízű. Oldható vízben, 100 °C-on 100 g vízben 33 g oldódik. Feloldódik metanolban és etanolban is, 20 °C-on 100 g metanolban 44 g, 100 g etanolban 10 g higany(II)-cianid oldódik. Kevésbé oldódik éterben. Erős méreg.

A higany(II)-cianid hevítés hatására bomlik, fémhigany válik ki és diciángáz fejlődik.

${\displaystyle \mathrm {Hg(CN)_{2}\rightarrow Hg+(CN)_{2}} }$^[2]

Csak alig disszociál vizes oldatban. Klór hatására higany(II)-kloriddá, jód hatására higany(II)-jodiddá alakul. Kálium-jodid hatására kálium-tetrajodo-merkurát(II) képződik belőle.

${\displaystyle \mathrm {Hg(CN)_{2}+4\ KI\rightarrow K_{2}[HgI_{4}]+2\ KCN} }$

Kettős sót képez ezüst-nitráttal, más fémek cianidjai hatására komplex cianidok képződnek belőle.

A vegyület erősen mérgező, mert mindkét alkotórésze mérgező hatású. Heveny mérgezést, de akár halált is okozhat a belőle felszabaduló ciángáz. Idült mérgezést okozhat a szervezetben felhalmozódva. Előidézhet kiütésekkel járó bőrgyulladást is.

Előállítható a higany(II)-oxid hidrogén-cianid oldatban való feloldásával:

${\displaystyle \mathrm {HgO+2\ HCN\rightarrow Hg(CN)_{2}+H_{2}O} }$

Higany(II)-kloridból is képződhet kálium-cianid vagy hidrogén-cianid hatására.

${\displaystyle \mathrm {HgCl_{2}+2\ KCN\rightarrow Hg(CN)_{2}+2\ KCl} }$

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret