Huntit

A huntit a dolomitcsoportba tartozó ásvány. (:Huntit. CaMg₃(CO₃)₄.) Magyarországon négy barlangban fordul elő.

A huntitot 1943-ban George T. Faust fedezte fel, amikor a dolomit eloszlását vizsgálta az Egyesült Államok Nevada állambeli White Pine megyében.

A vizsgált anyag a fizikai tulajdonságok alapján magnezitnek tűnt, azonban a lángvizsgálat kalcium jelenlétét is jelezte. További elemzésekkel Faustnak végül sikerült bebizonyítania, hogy új ásványról van szó, és 1953-ban publikálta eredményeit az „American Mineralogist” ásványtani folyóiratban. Az ásványt egykori tanára, a Michigani Egyetem volt ásványtani professzora, Walter Frederick Hunt (1882–1975) tiszteletére nevezte el.^[1][2]

• Sűrűsége: 2,7 g/cm³.
• Keménysége: 1,0-2,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
• Színe: fehér, enyhén sárga.
• Fénye: földszerű, fakó.
• Pora: fehér.
• Gyakori összetétele:
• Kalcium (Ca) =11,4%
• Magnézium (Mg) =20,6%
• Szén (C) =13,6%
• Oxigén (O) =54,4%

• József-hegyi-barlang
• Nagyharsányi-kristálybarlang
• Citadella-kristálybarlang
• Beremendi-kristálybarlang

• Karbonát- és rokon ásványok

• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 48. old.