Ján Botto
Ján Botto | |
Született |
Felsősziklás |
Elhunyt | 1881. április 28. (52 évesen)[1][2] Besztercebánya[3][4] |
Álneve | Janko Maginhradský |
Állampolgársága | osztrák–magyar |
Foglalkozása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ján Botto témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ján Botto (magyarul Botto János; Felsősziklás, 1829. január 27. - Besztercebánya, 1881. április 28.) a szlovák romantizmus egyik legjelentősebb költője, a Štúr generáció fiatalabb tagja, a nagyrőcei gimnázium egyik alapítója.
Élete
Földműves családban nőtt fel, majd az ozsgyáni latin iskolában, illetve 1843-tól a lőcsei evangélikus líceumban tanult. Lőcsén ismerte meg a szláv nyelveken írott irodalmi műveket és itt írta első irodalmi műveit. Aktív tagja volt a Jednota mládeže slovenskej, majd alapító tagja lett a Matica slovenskának. Pesten mérnöki szakra készült.
Tanulmányait követően Besztercebányán telepedett le, de munkájából adódóan bejárta a felvidéki szlovák vidékeket és mondákat gyűjtött. Ezeket költeményeiben hasznosította. Szlovák érzelméből adódóan az elnyomás ellen harcoló Jánošík alakjának és mítoszának egyik fő formálója.
Emlékezete
- Felsőszikláson áll szobra, emléktáblája és múzeuma
Művei
A Sokol és Orol folyóiratokba írt. Számos lírai és több epikus költemény szerzője. Költeményei összegyűjtve Prágában 1880-ban a Knihovňa Československá-ban jelentek meg.
- 1846 Pieseň Jánošikova
- 1862 Smrť Jánošikova. Lipa
Magyarul
- Jánosík halála. Versek; ford. Farkas Jenő; Magyar Kiadó, Bratislava, 1955
Jegyzetek
Források
- Pallas Nagy Lexikona
- osobnosti.sk Archiválva 2018. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
Ez az íróról, költőről, irodalmárról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |