Kürtcsiga

Kürtcsiga
Két üres közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum) ház és egy operculum
Két üres közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum) ház és egy operculum
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Alosztályág: Apogastropoda
Öregrend: Caenogastropoda
Rend: Sorbeoconcha
Alrend: Hypsogastropoda
Alrendág: Neogastropoda
Öregcsalád: Buccinoidea
Család: Kürtcsigafélék (Buccinidae)
Rafinesque, 1815
Alcsalád: Kürtcsigaformák (Buccininae)
Rafinesque, 1815
Nemzetség: Kürtcsiga-rokonúak Buccinini
Rafinesque, 1815
Nem: Kürtcsiga (Buccinum)
Linnaeus, 1758[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kürtcsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kürtcsiga témájú kategóriát.

A kürtcsiga (Buccinum) a csigák (Gastropoda) osztályában a Sorbeoconcha rendbe sorolt a kürtcsigafélék (Buccinidae) családjának névadó neme.

Származása, elterjedése

Ennek fajai a leggyakoribb csigák az európai partok vizeiben, ahol az északi Jeges-tengertől a Vizcayai-öbölig mindenfelé előfordulnak. Benyomultak a Balti-tenger északi és nyugati partvidékeire is. Észak-Amerika keleti partján is előfordulnak.

Megjelenése, felépítése

Házának vastagsága egyedenként rendkívül különböző. A wattok lakóinál vékony héjú, míg vastag azoké az állatoké, amelyek a parti hullámverésben élnek. A házak felületét axiális irányú, hullámos vonalakban elhelyezkedő kiemelkedések és a kanyarulatokon hosszirányban futó finom rovátkák érdesítik. A ház hossza fajtól függően 5–16 centiméter. Héjukat részben durva külső héjréteg (periostracum) borítja, ami alól kilátszik a fehéresszürke, sárga vagy barna ház. Lábán egy tojás alakú, elszarusodott héjfedö (operculum) helyezkedik el.

Életmódja, élőhelye

A homokos, iszapos és sziklás tengerfenéken él az apályvonal alatt. Több faj brakkvízben is jól érzi magát.

Szaporodása

Petéit sárgás tokokban rakja le; a tokok nagy fürtökbe tapadnak össze. Ezekben mintegy 1000 pete található, amelyek közül azonban csupán néhány fejlődik ki. A vízparton talált petetokok csaknem mindig üresek.

Felhasználása

Az összetapadt petetokokat a hullámok gyakran a partra sodorják; ezeket a halászok „tengeri szappan” néven szívesen használják kezük tisztítására. Szétmorzsolva hatékony viszketőpor lesz belőlük.

A csigákat a horgászok kiváló csalinak tartják. A partvidékeken az emberek is megeszik, tehát Európa nagy halpiacain is kaphatók. Megürült házaikban szívesen telepszenek meg a remeterákok.

Rendszerezésük

A nembe az alábbi fajok és alfajok tartoznak:[2]

  • Buccinum abyssorum A. E. Verrill, 1884
  • Buccinum aleuticum Dall, 1895
  • Buccinum amaliae Verkruzen, 1878
  • Buccinum angulosum J. E. Gray, 1839
    • Buccinum angulosum angulosum J. E. Gray, 1838
  • Buccinum aniwanum
  • Buccinum baerii (Middendorff, 1848)
    • Buccinum baerii baerii (Middendorff, 1848)
    • Buccinum baerii polium Dall, 1907
  • Buccinum belcheri Reeve, 1855
  • Buccinum bulimuloideum Dall, 1907
  • Buccinum chartium Dall, 1919
  • Buccinum chishimananux
  • Buccinum chishimanum Pilsbry, 1904
  • Buccinum ciliatum Fabricius, 1780
    • Buccinum ciliatum sericatum - szinonimája: Buccinum sericatum Hancock, 1846
  • Buccinum cnismatum Dall, 1907
  • Buccinum cyaneum Bruguiere, 1792
    • Buccinum cyaneum cyaneum Bruguiere, 1792
    • Buccinum cyaneum patulum G. O. Sars, 1878
    • Buccinum cyaneum perdix Morch, 1868
  • Buccinum diplodetum Dall, 1907
  • Buccinum eugrammatum Dall, 1907
  • Buccinum fringillum Dall, 1877
  • Buccinum glaciale Linnaeus, 1761
  • Buccinum gouldii A. E. Verrill, 1882
  • Buccinum hertzensteini Verkruzen, 1882
  • Buccinum humphreysiana Bennett, 1825
  • Buccinum hydrophanum Hancock, 1846
  • Buccinum inexhaustum Verkruzen, 1878
  • Buccinum kadiakense Dall, 1907
  • Buccinum micropoma Thorson, 1944
  • Buccinum midori
  • Buccinum moerchi Friele, 1877
  • Buccinum nivale Friele, 1882
  • Buccinum normale Dall, 1885
  • Buccinum ochotense (Middendorff, 1848)
  • Buccinum oedematum Dall, 1907
  • Buccinum orotundum Dall, 1907
  • Buccinum pemphigus Dall, 1907
    • Buccinum pemphigus major Dall, 1919
    • Buccinum pemphigus orotundum Dall, 1907
    • Buccinum pemphigus pemphigus Dall, 1907
  • Buccinum percrassum Dall, 1883
  • Buccinum physematum Dall, 1919
  • Buccinum picturatum Dall, 1877
  • Buccinum planeticum Dall, 1919
  • Buccinum plectrum Stimpson, 1865
  • Buccinum polaris J. E. Gray, 1839
  • Buccinum rondinum Dall, 1919
  • Buccinum rossellinum Dall, 1919
  • Buccinum rossicum
  • Buccinum sandersoni Verrill, 1882
  • Buccinum scalariforme Moller, 1842
  • Buccinum sigmatopleura Dall, 1907
  • Buccinum simulatum Dall, 1907
  • Buccinum solenum Dall, 1919
  • Buccinum striatissimum G. B. Sowerby III, 1899
  • Buccinum strigillatum Dall, 1891
    • Buccinum strigillatum fucanum Dall, 1907
    • Buccinum strigillatum strigillatum Dall, 1891
  • Buccinum tanguaryi Baker, 1919
  • Buccinum taphrium
  • Buccinum tenebrosum Hancock, 1846
  • Buccinum tenellum Dall, 1883
  • Buccinum totteni Stimpson, 1865
  • Buccinum tsubai
  • Buccinum tumidulum G. O. Sars, 1878
  • közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum) típusfaj Linnaeus, 1758
  • Buccinum viridum Dall, 1889

Források

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  

Jegyzetek

  1. Carl Linnaeus|Linnaeus (1758). Systema Naturae, ed. 10, 734; 1767, ed. 12, 1196.
  2. Worldwide Malacological Catalog: Buccinidae[halott link]
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap