Medveköröm
![]() | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Acanthus hungaricus | ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Medveköröm témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Medveköröm témájú kategóriát. |
A medveköröm (Acanthus) egy Magyarországon is megtalálható cserjefajta, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe sorolt medvekörömfélék (Acanthaceae) családjának névadó nemzetsége több mint 80 fajjal. Egyéb nevei: akantusz vagy medvetalpfű.
Származása, elterjedése
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7a/Acanthus_montanus3.jpg/220px-Acanthus_montanus3.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4d/Acanthusblad%2C_Nordisk_familjebok.png/220px-Acanthusblad%2C_Nordisk_familjebok.png)
A Mediterráneumból származik.
Megjelenése, felépítése
Magas kóró vagy kisebb cserje. Levele többnyire nagy, szárnyasan öblös vagy szárnyasan hasábos, szúrós fogakkal. Nagy, felálló füzérvirágzata a szár csúcsán nyílik; az egyes virágok között gyakran nagy, szúrós fogú levelek nőnek. A virágok kelyhe kétajkú, lilás színű.
Életmódja, termőhelye
Nektárgazdag virágfüzérei sok rovart vonzanak.
Felhasználása
A Délkelet-Európában honos hosszúlevelű medvekörmöt (Acanthus longifolius) fehér, fürtben felálló, rózsaszín murvalevelű virágai miatt előszeretettel ültetik dísznövénynek. Az ókorban a díszkertek virágágyainak jellegzetes szegélynövénye volt.
A kultúrában
Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az akantuszlevél már az ókorban a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta.
![]() | Bővebben: Akantuszlevél |
A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe.
Források
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 333. o. ISBN 963-05-6612-5
- Magyar katolikus lexikon
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap