Myoviridae

A Salmonellá-t fertőző pSal-SNUABM-04 fág elektronmikroszkópos képe

Csoport:	I. csoport dsDNS vírusok
Család:	Myoviridae

Hivatkozások

Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Myoviridae témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Myoviridae témájú kategóriát.

A Myoviridae a bakteriofágok Caudovirales rendbe tartozó rendszertani családja. Az ide tartozó vírusok baktériumokat és ősbaktériumokat fertőznek. A családba 625 ismert faj tartozik, amelyeket 8 alcsaládba és 217 nemzetségbe sorolnak.^[1]^[2]

Szerkezetük

A családba tartozó bakteriofágok virionjai lipidburokkal nem rendelkeznek, fej- és farokrészből (köztük egy "nyakkal") állnak. Genomjuk 33-244 ezer bázispárból álló, lineáris, kettős szálú DNS, ami 40-415 fehérjét kódol.^[1] A genom végén ismétlődő szakaszok találhatók. GC-aránya kb. 35%. Génjei operonokba rendeződnek. Egyes helyein timin helyett 5-hidroximetilcitozint tartalmaz.

A 16-20 nm átmérőjű farokrész a helikális szerkezetű központi csőből, egy összehúzható tokból, egy gallérból, egy alaplemezből, hat faroktüskéből és hat hosszú szálból ("lábból") tevődik össze. Hasonlít a Tectiviridae farkára, de attól eltérően ez állandóan a virionhoz kapcsolódik.

A farok összehúzódása ATP-igényes folyamat. A tok összehúzódásakor annak alegységei egymásra csúsznak és a farok 10–15 nm-esre rövidül.

Életciklusuk

A miovírusok baktériumokat és archeákat (ősbaktériumokat) fertőznek. A gazdasejtet passzív diffúzióval közelítik meg. A felszínéhez kapcsolódva a fág fecskendőként használja összehúzható tokját és központi csövével átszúrja annak sejtfalát, majd a fejben található genom átkerül a citoplazmába. A vírus ezután a baktériumgazda enzimjeit és nyersanyagait felhasználva nagy tempóban elkezdi előbb mRNS-sé, majd fehérjévé átírni a génjeit. Az új virionok összeszerelődése után a vírus holin, endolizin és spanin enzimjei segítségével szétbontja a sejthártyát és a sejtfalat és a gazdasejt pusztulásával járó lízissel kiszabadul a sejtből.^[1]

Néhány faj elvesztette a lízishez szükséges génjeit és lizogén életmódra váltott: genomja beépül a gazdasejtébe vagy cirkuláris formában a citoplazmában marad (ún. "temperált" fágok) és átkerül a baktériumsejtek következő generációiba.

Folynak a kutatások a patogén baktériumok fágjainak a terápiában történő felhasználására.^[3]

Osztályozása

A családon belül nyolc alcsaládot különítenek el:^[2]

Emmerichvirinae
Eucampyvirinae
Gorgonvirinae
Ounavirinae
Peduovirinae
Tevenvirinae
Twarogvirinae
Vequintavirinae

A következő nemzetségek nincsenek alcsaládba besorolva:^[2]

Abouovirus
Acionnavirus
Agricanvirus
Ahtivirus
Alcyoneusvirus
Alexandravirus
Anamdongvirus
Anaposvirus
Aokuangvirus
Asteriusvirus
Atlauavirus
Aurunvirus
Ayohtrevirus
Baikalvirus
Bakolyvirus
Barbavirus
Bcepfunavirus
Bcepmuvirus
Becedseptimavirus
Bellamyvirus
Bendigovirus
Biquartavirus
Bixzunavirus
Borockvirus
Brigitvirus
Brizovirus
Brunovirus
Busanvirus
Carpasinavirus
Chakrabartyvirus
Charybdisvirus
Chiangmaivirus
Colneyvirus
Cymopoleiavirus
Derbicusvirus
Dibbivirus
Donellivirus
Elmenteitavirus
Elvirus
Emdodecavirus
Eneladusvirus
Eponavirus
Erskinevirus
Eurybiavirus
Ficleduovirus
Flaumdravirus
Fukuivirus
Gofduovirus
Goslarvirus
Haloferacalesvirus
Hapunavirus
Heilongjiangvirus
Iapetusvirus
Iodovirus
Ionavirus
Jedunavirus
Jilinvirus
Jimmervirus
Kanagawavirus
Kanaloavirus
Klausavirus
Kleczkowskavirus
Kungbxnavirus
Kylevirus
Lagaffevirus
Leucotheavirus
Libanvirus
Lietduovirus
Llyrvirus
Loughboroughvirus
Lubbockvirus
Machinavirus
Marfavirus
Marthavirus
Mazuvirus
Menderavirus
Metrivirus
Mieseafarmvirus
Mimasvirus
Moabitevirus
Moturavirus
Muldoonvirus
Mushuvirus
Muvirus
Myoalterovirus
Myohalovirus
Myosmarvirus
Naesvirus
Namakavirus
Nankokuvirus
Neptunevirus
Nereusvirus
Nerrivikvirus
Nodensvirus
Noxifervirus
Nylescharonvirus
Obolenskvirus
Otagovirus
Pakpunavirus
Palaemonvirus
Pbunavirus
Peatvirus
Pemunavirus
Petsuvirus
Phabquatrovirus
Phapecoctavirus
Phikzvirus
Pippivirus
Plaisancevirus
Plateaulakevirus
Polybotosvirus
Pontusvirus
Popoffvirus
Punavirus
Qingdaovirus
Rahariannevirus
Radnorvirus
Ripduovirus
Risingsunvirus
Ronodorvirus
Rosemountvirus
Saclayvirus
Saintgironsvirus
Salacisavirus
Salmondvirus
Sarumanvirus
Sasquatchvirus
Schmittlotzvirus
Seoulvirus
Shandongvirus
Sherbrookevirus
Shirahamavirus
Shalavirus
Svunavirus
Tabernariusvirus
Takahashivirus
Tamkungvirus
Taranisvirus
Tefnutvirus
Tegunavirus
Thaumasvirus
Thetisvirus
Thornevirus
Tijeunavirus
Toutatisvirus
Tulanevirus
Vellamovirus
Vhmlvirus
Vibakivirus
Wellingtonvirus
Wifcevirus
Winklervirus
Yokohamavirus
Yoloswagvirus
Yongloolinvirus

A Tevenvirinae (szinonimája a Tequatrovirinae) típusfaja a T4 fág. Az alcsalád tagjai morfológiailag nagyon hasonlóak: 110 nm-es fejrészük közepesen nyújtott, 114 nm-es farokrészük galléral, tüskés alaplemezzel és hosszú farokszálakkal van ellátva.

A Peduovirinae alcsaládban a fejrész 60 nm átmérőjű, a farokrész 135 × 18 nm-es. Jellegzetessége, hogy az összehúzódott tok lecsúszhat a központi csőről. A típusfaj a P2 fág.

Kapcsolódó cikkek

A vírusok osztályozása

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Viral Zone. ExPASy. (Hozzáférés: 2015. július 1.)
↑ ^a ^b ^c Virus Taxonomy: 2020 Release. International Committee on Taxonomy of Viruses (ICTV), 2021. március 1. (Hozzáférés: 2021. május 11.)
↑ Capparelli, Rosanna (2007. augusztus 1.). „Experimental phage therapy against Staphylococcus aureus in mice”. Antimicrobial Agents and Chemotherapy 51 (8), 2765–73. o. DOI:10.1128/AAC.01513-06. PMID 17517843.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Myoviridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.