Philippe Le Royer

Philippe Le Royer
Született	1826. június 27. 1816. június 27.[1][2][3] Genf
Elhunyt	1897. február 22. (70 évesen)[1][2][3] Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	politikus jogász
Tisztsége	a szenátus örökös tagja a francia nemzetgyűlés tagja a Harmadik Francia Köztársaság szenátusának tagja
Sírhelye	Père-Lachaise temető (89)[4] Grave of Le Royer
A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Le Royer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Philippe Elie Le Royer (Genf, 1816. június 27. – Párizs, 1897. február 22.) francia miniszter.

Református francia szülők gyermeke. Párizsban jogot végzett és előbb ugyanott, majd Chalon-sur-Saône-ban és végül Lyonban mint ügyvéd működött és politikai nézeteivel a köztársasági párthoz csatlakozott. A császárság bukása után 1870. szeptember 4-én Lyon főprokurátorává nevezték ki, mely állásban arra törekedett, hogy a beállott háborús és zavarteljes napokban a törvények végrehajtassanak és az ártatlanul elítéltek szabadlábra helyeztessenek. 1871. február 8-án a Rhône megye a nemzetgyűlésbe választotta, ahol a köztársasági balpárt híve és az Union républicaine elnöke lett. Mint a nemzetgyűlés egyik legtehetségesebb szónokát beválasztották az új alkotmány kidolgozására kiküldött harmincas bizottságba is. 1876-ban élethossziglani szenátor lett. 1879. február 4-én Waddington minisztériumában az igazságügyi tárcát vállalta magára és azonnal megkezdte a bíróságoknak klerikális és bonapartista elemektől való megtisztítását. 1879-ben visszalépett, 1882-ben a szenátus elnökévé választatott.

• Bokor József (szerk.). Leroyer, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X