Pippo Baudo

Pippo Baudo

Született	Giuseppe Raimondo Vittorio Baudo Pirracchio 1936. június 7. (88 éves)^[1] Militello in Val di Catania
Állampolgársága	olasz
Házastársa	Katia Ricciarelli (1986. június 11. – 2004)
Élettársa	Alida Chelli Adriana Russo
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	televízióműsor-vezető dalszövegíró rádiós műsorvezető
Iskolái	Cataniai Egyetem
Kitüntetései	Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja^[2]

IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Pippo Baudo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Giuseppe Vittorio Raimondo „Pippo” Baudo (Militello in Val di Catania, 1936. június 7. –) az egyik leghíresebb olasz televíziós műsorvezető, hat évtizedes karrierje révén. Gyakran Superpippónak nevezik (utalva a Super Goof olasz nevére). Baudo a Teatro Stabile di Catania művészeti vezetője és elnöke is volt.

Pályája

Baudo Szicíliában született. Miközben a Cataniai Egyetemen jogtudományt tanult, színészként és műsorvezetőként a szórakoztatással foglalkozott. Megtanult zongorázni is. Az 1950-es évek végén az Orchestra Moonlight énekese és zongoristája lett. 1959-ben először jelent meg az olasz RAI tévében a Caravella dei successi epizódban, amelyet Palermóból sugároztak.

Sikereket ért el több RAI-program házigazdájaként, valamint művészeti vezetőjeként. Szerződést írt alá a Mediasethez, de soha nem tudta visszaszerezni korábbi sikereit. Pályafutása újjáéledt, amikor a Novecento műsorvezetője volt a RAI-on, ami a Domenica In és a Sanremói Dalfesztivál népszerű vasárnap délutáni műsorok újbóli házigazdájaként.

Az 1970-es években segített létrehozni és dolgozott is a cataniai székhelyű Antenna Sicilia magáncsatornán. 1987-ben a RAI elnökével, Enrico Mancával folytatott vitája után a Festival házigazdája volt a Mediaseten. Évekkel később azonban visszatért Rai 1-be a Gran Premióval; Serata d'Onore című műsorát a Rai 2 sugározta.

Az 1995-ös Sanremói Fesztivál nyitóestjén, nem sokkal az előadás kezdete után egy férfi, Pino Pagano a színház galériájának szélén ült, és leugrással fejezte ki öngyilkossági szándékát: végül Baudo állította meg a közönség tapsa közepette.^[3]

1997-ben újra szerződött a Mediasethez, de a La canzone del secolo és a Tiramisù című műsorai nagyon kevés sikert értek el. 1999-ben a Rai 3 felkérte, hogy vezesse be a főműsoridős, „Giorno dopo Giorno” műsort, amely most „Novecento” címmel fut.

2002-ben a Sanremói Dalfesztivál házigazdája volt, miután a 2001-es kiadás kudarcot vallott. Manuela Arcuri és Vittoria Belvedere társműsorvezetőket választotta ki. 2004-ben elhagyta a RAI-t, de 2005-ben visszatért a Sabato Italiano programmal a Rai 1-en. 2005. október 2-án nyolcadik alkalommal volt házigazdája a vasárnap délutáni Domenica In (1979–1985, 1991–1992, 2005–2010) című műsornak.

2008-ban tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Sanremói Fesztivált, az azt tizenegy alkalommal rendező Mike Bongiorno utódjaként.

Magánélete

2004-ben Baudo és második felesége, az olasz szoprán Katia Ricciarelli – 18 éves házasság után – elváltak. Két gyermeke, az első feleségétől született Alessandro (1962), aki Ausztráliában él, és Tiziana (1970).

Színészi szerepei

Év	Cím	Szerep(ek)	Megjegyzések
1968	Zum zum zum – La canzone che mi passa per la testa	Saját maga	Cameo megjelenése
1969	Zum zum zum n° 2	Saját maga	Cameo megjelenése
1969	Donna Rosa neve	Pippo herceg
1970	W le donne	Bertoluzzi ezredes
1980	Delitto in via Telauda	Saját maga	Televíziós film
1981	L'esercito più pazzo del mondo	Saját maga	Cameo megjelenése
1982	Casa Cecilia	Az előadó	Epizód: "Un genio in famiglia"
1983	"FF.SS." – Cioè: "...che mi hai portato a fare sopra a Posillipo se non mi vuoi più bene?"	Saját maga	Cameo megjelenése
1985	ESP vagyok	Saját maga	Cameo megjelenése
1990	J	Pennellone	TV sorozat; főszerep
1993	Anni 90: Part II	Saját maga	Cameo megjelenése
2004	Come inguaiammo il cinema italiano - La vera story di Franco e Ciccio		Dokumentumfilm
2010	L'ultimo gattopardo: Ritratto di Goffredo Lombardo		Dokumentumfilm
2011	Minden a tengeren		Cameo megjelenése

Elismerése

Olaszország: Az Olasz Köztársaság Becsületrendje Nagy Keresztjének Lovagja (2021. július 21.)^[4]

Jegyzetek

↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ quirinale.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 24.)
↑ Eddy Anselmi. Festival di Sanremo: almanacco illustrato della canzone italiana. Panini Comics, 2009 (2009). ISBN 978-8863462296
↑ Le onorificenze della Repubblica Italiana. www.quirinale.it. (Hozzáférés: 2022. október 24.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pippo Baudo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.