Szolnyecsnij (Habarovszki határterület)

Szolnyecsnij (Солнечный)

Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Habarovszki határterület
Irányítószám	682711
Körzethívószám	42146
Népesség
Teljes népesség	12 253 fő (2023)^[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+10
Elhelyezkedése
Szolnyecsnij Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 50° 43′ 25″, k. h. 136° 38′ 18″50.723611111111, 136.6383333333350.723611°N 136.638333°EKoordináták: é. sz. 50° 43′ 25″, k. h. 136° 38′ 18″50.723611111111, 136.6383333333350.723611°N 136.638333°E
Szolnyecsnij Pozíció a Habarovszki határterület térképén
Szolnyecsnij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnyecsnij témájú médiaállományokat.

Szolnyecsnij (oroszul: Солнечный) városi jellegű település Oroszország távol-keleti részén, a Habarovszki határterületen, a Szolnyecsniji járás székhelye. Az ónérc-bányászat és -dúsítás egyik központja volt a szovjet korszakban.

Népessége: 13 306 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Elhelyezkedése

A település hegyes vidéken, a Szilinka (az Amur vízrendszeréhez tartozó kis folyó) partján, Komszomolszk-na-Amuretól kb. 40 km-re északnyugatra helyezkedik el.

Története

Sok más szovjet városhoz hasonlóan Szolcsecsnijt is egyetlen ipari tevékenység céljából – itt konkrétan az ónérc-termelés központjaként – alapították 1963-ban. Ekkorra már épült ércdúsító egy közeli bányászfaluban (mai neve: Gornij), az 1955-ben feltárt ónérc-lelőhely mellett. Az újabb érclelőhelyek felfedezése miatt a korábbitól 12 km-re új, nagyobb ércdúsító üzem épült, és azzal együtt épült, alakult ki Szolnyecsnij, 1977-től járási székhely. A kombinát fénykorában a szovjet ónérc-termelés egyik jelentős központja volt, valamint volfrám-, réz-, ólom-cink- és más koncentrátumokat állított elő.

Az 1990-es években a helyi ércbányászat és -dúsítás is válságos helyzetbe került, majd teljesen leállt. Emiatt a gazdasági válságot a település is megszenvedte. A privatizáció és többszöri tulajdonosváltást követően az érctermelés a 2010-es évek közepén újraindult. Másfél éves helyreállítás és korszerűsítés után, 2015 nyarán a tulajdonos cég bejelentette, hogy megkezdték az ércbányászatot és üzembe helyezték az ércdúsítót,^[3] és a termelés 2017-ben is folyamatosan növekedett. ^[4]

Jegyzetek

↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
↑ «Селигдар» запустил обогатительную фабрику на Солнечном оловорудном месторождении^{[halott link]} (Seligdar.ru, 2015-07-06. Hozzáférés: 2019-11-04)
↑ Interjú a Ruszolovo Rt. igazgatójával (Dalnyevosztocsnij Kapital, 2017. szeptember. Hozzáférés: 2019-11-04)

Források

Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 563. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)
Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001)