Zalaháshágy

Zalaháshágy
A középkori eredetű római katolikus templom
Zalaháshágy címere Zalaháshágy zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	község
Polgármester	Horváth Gyula (független)[1]
Irányítószám	8997
Körzethívószám	92
Népesség
Teljes népesség	362 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	30,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	12,13 km²
Földrajzi nagytáj	Nyugat-magyarországi peremvidék[3]
Földrajzi középtáj	Kemeneshát[3]
Földrajzi kistáj	Felső-Kemeneshát[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 53′ 13″, k. h. 16° 37′ 49″46.886944444444, 16.63027777777846.886944°N 16.630278°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 13″, k. h. 16° 37′ 49″46.886944444444, 16.63027777777846.886944°N 16.630278°E
Zalaháshágy Pozíció Zala vármegye térképén
Zalaháshágy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaháshágy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalaháshágy község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.

Fekvése

A község a Kemeneshát déli kistáján, a fennsík jellegű Felső-Kemenesháton, annak is a Zala völgyére lankásan futó, délies kitettségű lejtőin található.^[4]

Zalaegerszegtől légvonalban 21 kilométerre északnyugatra található, a legközelebbi város Zalalövő, légvonalban 6, közúton 10 kilométerre délkeleti irányban. A településen a Zalacsébtől a 76-os főútig vezető 7412-es út húzódik keresztül. Megközelíthető a 86-os főút felől is, a 7413-as úton, Rimánynál körülbelül 2 kilométeres délkeleti letéréssel.

Korábban vasúton is megközelíthető volt, a Körmend–Zalalövő-vasútvonalon (Zalaháshágy-Szőce megállóhely), de itt 2009 végén megszűnt a forgalom.

Története

Nevének első említése egy 1328-as csébi határjárásból ismert Hassaagh,^[5] majd 1440-ből Hassagh alakban. A 19. századtól neve leginkább Hashágy, 1873–1882 között Hárshágy volt, végül a településnév-rendezés során, 1908-ban nyerte el a Zalaháshágy nevet.^[6] A név etimológiája – a baranyai Hásságyhoz és Somogyhárságyhoz hasonlóan – a hárs fanév -gy kézős származékára vezethető vissza, jelentése ’hársfás terület, hárserdő’.^[7][8]

A település már az Árpád-korban jelentős hely volt, temploma 1230 körül épült (bővebben).^[9] A középkorban a mai Zalaháshágy területén fekvő falvak közé tartozhatott Banacsfalva (említései: 1361, 1375).^[10] 1440-ben királyi adománnyal a később Háshágyi nevet felvevő Dénes, 1438–1439-ben zalai alispán lett Háshágy és Vaspör birtokosa. Fia, István (Stephanus de Hassaghy) 1470-től 1493-ig kúriai ítélőmester volt. További birtokszerzéseik (Lövő, Hahót, Szerdahely, Kehida stb.) a 16. század közepére Zala megye előkelő nemesi családai sorába emelték a Háshágyiakat.^[5]

Pesty Frigyes adatai alapján 1864-ben még őrizték a település déli részén állt egykori, hihetőleg a törökdúlással elpusztult kisebb erődítés, vár emlékét, nem csak a környékbeli dűlőnevek szintjén (Békavár, Dongóvár), de akkor még láthatóak voltak a négyszögletes területet körbevevő egykori vizesárkok nyomai is.^[11] Noha a török időkben a falu az oszmán katonai felvonulási területen feküdt, továbbra is lakott, a Portának adózó hely maradt. A falut később a Perneszy család birtokolta, 1790-ben a Bessenyei család birtoka lett.^[12]

Vályi András az 1700-as évek végén írta a településről: „Magyar falu Szala Várm.[egyében]. Földes Ura B.[áró] Senyei Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lővőhöz 1 mértföldnyire, határja homokos, és a’ víz mosások között sovány.”^[13]

A falu a salomvári körjegyzőséghez tartozott, amelyből 1922-ben kiválva Vaspörrel és Ozmánbükkel megalakították a vaspöri körjegyzőséget.^[14]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Bicsák Lajos (független)^[15]
• 1994–1998: Dr. Salamon Tibor (független)^[16]
• 1998–2002: Dr. Salamon Tibor (független)^[17]
• 2002–2006: Dr. Salamon Tibor (független)^[18]
• 2006–2010: Büki József (független)^[19]
• 2010–2014: Büki József (független)^[20]
• 2014–2019: Büki József (független)^[21]
• 2019–2024: Horváth Gyula (független)^[1]
• 2024– :

Népessége

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,1%. A lakosok 84,7%-a római katolikusnak, 2,26% reformátusnak, 2,8% evangélikusnak, 1,13% felekezeten kívülinek vallotta magát (7% nem nyilatkozott).^[22]

Nevezetességei

A falu fő nevezetessége a központban álló, Szentháromságnak szentelt római katolikus templom. A művészettörténeti kutatások szerint 1230 körül épülhetett, és a késő román téglaépítészet körébe tartozik. Rómer Flóris már 1863-ban leírta az északi hajófal fülkéjében másodlagosan elhelyezett, 13. századi félköríves, alakos kőfaragványt, az 1975. évi kutatáskor pedig a félköríves záradékú, rézsűs román ablakok, valamint a déli kapu nyílása került napvilágra. A hajó belső falát lizénák és falba süllyesztett fülkék tagolták. Az épületet már a 13. században érték nyugati irányú bővítések. A protestánsok használatába került templom a 17. század végére romos állapotba került, majd miután 1737-ben ismét a katolikusoké lett, 1745-ben újjáépítették. Tornya és sekrestyéje 1863 után épült.^[9][23]

A nyeregtetős, egyhajós templom szentélye keletelt, egyenes záródású, sarkait harántolt támpillérekkel erősítették meg. A gúlasisakos torony a nyugati homlokzatnál épült, a félereszes tetővel ellátott sekrestye pedig a szentély déli oldaláról nyílik. A hajó déli oldalának félköríves ablakai középkori eredetűek, de itt látható az első építéstörténeti fázishoz kapcsolódó, befalazott szegmensíves déli kapu, valamint itt és az apszison a szintén befalazott román kori ablakok. A templom belső szerkezeti kialakítását a hajó csehsüvegboltozatos és a szentély élkeresztboltozatos térszervezése jellemzi. A berendezés nagy része újkori, a 19–20. századok során került a templomba, ahogy a falképek is a 20. században készültek. A középkor emléke a szenteltvíztartó, amely vélhetően egy keresztelőkút átalakításával nyerte el mai formáját.^[23]

A faragással, állatfigurákkal kitöltött félköríves kőfaragvány vagy timpanonkő egykor a déli kapu záróköve lehetett. Bár a művészettörténeti szakirodalomban nem egyértelmű e kőemlék ikonográfiai besorolása, hasonló ábrázolások ismertek a közeli Zalaszentmihályfa és Domonkosfa Árpád-kori templomkapuzatainak ívmezőjéből. Egyes kutatások szerint a sárkányok (a Gonosz allegóriái) felett győzelmet arató, hátán keresztet vivő állatfigura esetleg az Agnus Deit, Isten bárányát, vagyis a diadalmas Jézust jelképezi (hasonlóan Ják, Csempeszkopács és Nagysitke ívmező-ábrázolásaihoz). A központi állatfigura testfelépítése, a visszakunkorodó hosszú farok, a hegyes fülek és a karmos mancsok azonban több kutató számára inkább ragadozót sejtetnek, ami vagy az ősmagyar hitvilág tarsolylemezekről ismert motívumaira vezethető vissza, vagy a II. András korában kialakult királyi oroszlánábrázolások mintáján jelképezi a diadalmas Krisztust. Ezek a feltevések az ún. oroszlános kapuzatok körébe sorolják a zalaháshágyit, az esztergomi porta speciosa, Sopronhorpács, Litér, Bercse, Karcsa kőfaragványai mellett.^{[24][25][26][27]} Az ívmező felső részén látható, egymással kiöltött nyelvvel szembeforduló sárkánypár előképei lehetnek az i. e. 4–3. századi szkíta leletek egyes „sárkánypáros” kardjai, de a 13. századi szeldzsuk-török díszítőművészetből is ismert a motívum.^[28]

Híres emberek

• 1901-től itt élt Stevanecz Antal (1861–1921) magyarországi szlovén kántortanító.

Jegyzetek

További információk

• Románkori templomkapuk: Régi és új műveltség egymásrarétegződése a románkori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon. Gyűjtötte és válogatta Bérczi Szaniszló, Bérczi Katalin, Bérczi Zsófia. Budapest: ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport. 1997. ISBN 963-00-6320-4  
• Zalaháshágy hivatalos honlapja
• Zalaháshágy az utazom.com honlapján

Kapcsolódó szócikkek