Zija Dizdarević

Zija Dizdarević
Született	1916. február 18.[1] Ljubuški
Elhunyt	1942 (25-26 évesen)[2][3][4][5][6] jasenovaci koncentrációs tábor
Állampolgársága	bosznia-hercegovinai[7]
Foglalkozása	író
Iskolái	Belgrádi Egyetem Filozófiai Kar
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Zija Dizdarević témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zija Dizdarević (Vitina, 1916. február 18. – Jasenovaci koncentrációs tábor, 1942. tavasza) bosnyák és jugoszláv író volt, aki az usztasa terror áldozataként halt meg 1942 elején.

Egy kis hercegovinai faluban, a Ljubuški melletti Vitinában született, Šefkija és Selima Dizdarević bosnyák szülőktől.^[8] Születése után néhány évvel a család Fojnicára költözött, ahol gyermekkorát töltötte. A fojnicai általános iskola elvégzése után 1926-ban beiratkozott a szarajevói Alsó Saría Gimnáziumba, amelyet 1930-ban végzett el. Egy évvel később a szarajevói tanárképző iskolába lépett, és 1936-ban kitűnő eredménnyel végzett.

Már középiskolásként is aktivistaként tevékenykedett, részt vesz a diáksztrájkokban, és ez a lázadó karakter hamar kiváltotta a rezsim ellenszenvét, mely a gyakori rendőri megfigyelés formájában nyilvánult meg. Ebben az időszakban publikálta első irodalmi műveit is: „Halucinacije i Zapisi bolesnog čovjeka” (Hallucinációk és egy beteg ember feljegyzései, 1935), ami tagadhatatlan tehetségére utal. Rendszerellenes politikai tevékenysége miatt nem tudott tanárként elhelyezkedni, ezért 1937-ben beiratkozott a Belgrádi Egyetem Filozófiai Karának pedagógia és pszichológia szakára.^[8] Diákkorában a „Politika” című napilap számára írt történetekkel, valamint magánórákkal és bárokban való hegedüléssel tartotta fenn magát. Ebben az időszakban számos novellát és művet publikált a Putokazban, a Pregledben és a Politicában.

Betegsége sem akadályozta meg abban, hogy legálisan és illegálisan bekapcsolódjon számos diákszervezet munkájába. Egyetemi beiratkozása után azonnal a Jugoszláv Kommunista Párt tagja lett. Diákkorától fogva szoros barátság fűzte Branko Ćopić bosnyák íróhoz, aki egyik legjobb művét, a Mályvaszínű kertet Ziának ajánlotta.^[9] A második világháború első évében illegalitásban tevékenykedett Fojnicán és Szarajevóban. 1942 tavaszán, egy nappal azelőtt, hogy csatlakozott volna a partizánokhoz Szarajevóban letartóztatták, és a jasenovaci koncentrációs táborba szállították, ahol azonnal megölték.^[10]

Dizdarević novelláiban kisemberek tragikus sorsát írta le, amit nagyon érzelmesen élt meg. Leírta a kisvárosi életet (kasaba), egy hétköznapi ember szenvedését, valamint az ember fáradságos nevelését. Soha nem nevezte meg a cselekmény helyszínét, ami műveit egyetemlegessé teszi, bár feltételezhető, hogy művei inkább a városokhoz (Fojnica, Visoko, Kiseljak, Zenica és Kreševo vagy más kapcsolódó városok) kötődnek.^[11]

• Pripovijetke (Svjetlost, Sarajevo, 1948)
• Prosanjane jeseni (Džepna knjiga, Sarajevo, 1959)
• Sabrana djela (Svjetlost, Sarajevo, 1968)
• Blago u duvaru (Zadrugar, Sarajevo, 1983). E mű alapján 1975-ben azonos néven egy tévéfilmet is készítettek.

„Találkozás Zija Dizdarevićcsel” címmel rendezik meg minden évben Fojnicán azt az irodalmi és kulturális seregszemlét, melyet annak a bosznia-hercegovinai írónak az emlékére szenteltek, aki novelláiban leginkább a két világháború közötti időszak Fojnicát és népét írta le. ^[12][13][14]

• "Zašto je Zija Dizdarević uhapšen, mučen i ubijen u Jasenovcu?", Jasmin Agić, Al Jazeera Balkans, 2018. szeptember 8.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zija Dizdarević című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.