Mercyfalva

Mercyfalva (Carani)
A romos kastély
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Szentandrás
Rang	falu
Községközpont	Szentandrás
Irányítószám	307376
SIRUTA-kód	158671
Népesség
Népesség	1639 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	31[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	119 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 54′ 38″, k. h. 21° 09′ 51″45.91055556, 21.1641666745.910556°N 21.164167°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 38″, k. h. 21° 09′ 51″45.91055556, 21.1641666745.910556°N 21.164167°E
Mercyfalva weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Mercyfalva (Merczyfalva, 1904-ig Merczifalva, románul: Carani vagy Merțișoara, németül: Mercydorf) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Temesvártól 18 km-re észak–északnyugatra fekszik.

Nevét Claude-Florimond Mercy tábornokról, a Temesi Bánság kormányzójáról kapta. Első említése németül: Mercydorf (1742), magyarul: Merczifalva (1828). Román neve a török hódoltság előttről származik és szerb eredetű (1552, Qıran, 1717, Kayragn, 1723–25, Karan).

A 18. század első felében román falu volt. Román lakói az 1770-es évekig fokozatosan elhagyták.

A selyemhernyó-tenyésztés és a rizstermesztés meghonosítására több hullámban itáliai telepeseket költöztettek be: 1729–1733 és 1734–1736 között Trentinóból, Friuliból és Mantovából, 1748-ban Dél-Tirolból. 1736-ban spanyolok is letelepedtek. Elültették a szükséges eperfákat, de az 1738-as török támadás és a szokatlan klíma miatt hamar megfogyatkoztak. 1734 és 1752 között olasz plébánosok szolgálták a falut (sőt, 1736-ban pár hónapig egy spanyol lelkész is működött itt), később az olaszok asszimilálódtak, az olasz családnevek néhány generáció után kihaltak.

1752-ben 21 lotaringiai francia nyelvű család települt be. Őket 1763–1765-ben 143 német családfő követte, zömükben veteránok. 1766–1769-ben lotaringiai, elzászi és luxemburgi, többségükben ismét francia nyelvű családok érkeztek. Végül 1784–1786-ban 128 német telepes jött, közülük 78-an Pfalz középső részéről.

A 18. század második felében még franciául is beszélő plébánosokat neveztek ki Mercydorfba, akik rendszeresen prédikáltak is ezen a nyelven. A 19. század első felében a franciák asszimilálódtak a németséghez. A francia örökség a családnevekben és a francia eredetű jövevényszavakban maradt fenn.

Német nyelvjárását főként a déli-frank elemek jellemezték.

A megyerendszer újraszervezésekor Temes vármegyéhez csatolták.

1797-ben a kincstártól Franz Josef Saurau kapta donatio puraként. Tőle 1805-ben br. Ludwig Lo Presti vásárolta meg. Ettől kezdve határának nagy része a Lo Presti család tulajdonában állt. 1870 és 1874 között Barinyai Jánosé, majd egészen az első világháború utáni agrárreformig mercyfalvi és temeszsadányi Féger Ferenc birtokközpontja volt.

1904 és 1908 között 557 lakója vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, főként Ohióba és Illinois-ba. Az első világháború után három új falurész jött létre. Közülük kettőbe román telepesek, az ún. Vorstadtba pedig idős falubeli német gazdák költöztek.

1945-ben 233 lakosát elhurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, közülük 57-en ott haltak meg.

Sváb lakossága a század végén áttelepült Németországba.

A falu gazdasági életét fennállása során a gabonatermesztés határozta meg. Egyetlen jelentős ipari üzeme a malom volt.

• Kastélyát 1734-ben Mercy építtette, a 19. század végén Féger Ferenc alakíttatta át neobarokk stílusban. Ma romos.
• Római katolikus temploma 1788-ban épült.
• Sváb parasztházainak barokk oromfalai.

1851-ben 1515 római katolikus, 50 ortodox és 7 zsidó vallású lakosa volt.
1900-ban 1839 lakosából 1720 volt német, 67 román és 50 magyar nemzetiségű; 1769 római katolikus, 48 ortodox és 15 református vallású. A magyarok a gőzmalomban dolgoztak. A lakosság 73%-a tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 12%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1794-en lakták, közülük 1624 volt román, 63 német, 52 magyar és 44 ukrán nemzetiségű; 1492 ortodox, 105 római katolikus, 34 baptista, 27 görögkatolikus és 27 pünkösdista vallású.

• Lorenz Klugesherz – Erich Lammert – Anton P. Petri – Josef Zirenner: Mercydorf. Die Geschichte einer deutschen Gemeinde im Banat. Seelbach, 1987

• Honlap a faluról (angolul)
• Képek a kastélyról
• Fényképek a római katolikus templomról és orgonájáról, az orgona ismertetésével (németül)