Dobrakutya

Dobrakutya (Dobra Kuća)
Dobrakutya várának rekonstrukciós rajza
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Đulovac
Jogállás	falu
Irányítószám	43500
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	16 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	280 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 36′ 37″, k. h. 17° 17′ 40″45.6104, 17.294445.610400°N 17.294400°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 37″, k. h. 17° 17′ 40″45.6104, 17.294445.610400°N 17.294400°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobrakutya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dobrakutya (horvátul: Dobra Kuća) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.

Belovártól légvonalban 47, közúton 55 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban és közúton 6 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati lejtőin, a Toplica-patak völgyében fekszik.

A település területe már a középkorban lakott volt. Határában állt a középkorban Dobrakutya vára és mezővárosa. A várat a 14. század elején építhették, valamivel később, mint a közeli Szaploncát. Okiratban először 1335-ben említették meg, amikor az „új” Litva várát Károly Róbert a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakutya váráért. A középkorban a vár a vidék legjelentősebb erősségei közé tartozott, élénk központja volt az akkoriban nagyon eleven és gazdag tájéknak és ennek okán nagyon sűrűn felemlítették.

1335 után a vár királyi birtok volt, csak miután I. Lajos király letörte a Kurjaković-ok túlhatalmát, tűnik fel Kurjaković György mint Dobrakutya várnagya. Ezután a király a boszniai Grebenért cserébe Dobrakutyát a Horvátiaknak adta. Később a vár a Nelipichek birtokába került. Később Hampó Ernuszt pécsi püspöké lett, majd 1480 után a kevendi Székelyek kezén volt.

Dobrakutya mezővárosát, mint oppidumot, 1507 és 1517 között említik meg, ekkoriban Belovár Körös vármegyéhez tartozott. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplomát már 1378-ban említik „Dobrakuoha, ecclesia beate Marie” alakban. A történeti forrásokból azt is tudjuk, hogy egy pálos kolostor is állt itt Szent Anna templomával.^[2] A kolostor temploma felújítva ma is áll Donja Vrijeska északi határában. A törökök 1542-ben foglalták el és a várban 30 fős helyőrséget tartottak. A törökök kiűzése után ez a vár is elhagyatva romlásnak indult.

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az itteni birtokokat 1760-tól vásárolta meg gróf daruvári Jankovich Antal Pozsgega vármegye alispánja, később főispánja és János nevű testvére. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dobra Kutja” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dobrakucha” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dobrakucha” néven 9 házzal és 79 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4]

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 58, 1910-ben 164 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a szerb, 7%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. Ebben az évben lett az önálló Đulovac község része is, azelőtt Daruvárhoz tartozott. 1991-ben lakosságának 79%-a szerb, 11%-a jugoszláv, 5%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 15 lakosa volt.

A falutól keletre a Papuk hegység délnyugati részén található az azonos nevű középkori várrom,^[7] mely egy sánccal kettévágott hegynyereg végén lévő, kúp alakú 300 méteres tengerszint feletti nagyságú sziklacsúcson található. A közeli Szaplonca várával ellentétben a romok itt csak közvetlen közelről tűnnek fel. Központi része a legmagasabban fekvő helyen épített öregtorony, melynek déli része az egykori várudvarra dőlt. Bejárata az első emeleten volt, de ablakai csak az egyik oldalon voltak. Mintegy két méter vastagságú falaival ez a vár legerősebb és a legjobb minőségben megépített része. A várba keletről lehetett bejutni, a bejáratot a ma már nem álló kaputorony védte. A kaputól balra volt a várpalota, melynek romjai ma sűrű bozóttal vannak benőve. Az alatta elhelyezett pincéknek a boltozata részben ma is látható. A várudvar közepén ciszterna volt. A külsővár falai az öregtoronytól futottak körbe. A várat kívül északról sánc védte, nyugaton szakadék, keleten pedig egy mély patakmeder fogta közre.

Bővebben: Dobrakutya vára

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Varak.hu: Dobrakutya – Turski Grad
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
• Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
• Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A község rendezési terve (horvátul)
• Gjuro Szabo: Sredovjecni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji (horvátul)