Veliko Vukovje

Veliko Vukovje
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Gerzence
Jogállás	falu
Irányítószám	43282
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	187 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	140 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 31′ 11″, k. h. 16° 53′ 12″45.5197, 16.886745.519700°N 16.886700°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 11″, k. h. 16° 53′ 12″45.5197, 16.886745.519700°N 16.886700°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Veliko Vukovje témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Veliko Vukovje falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Belovártól légvonalban 42, közúton 53 km-re délre, községközpontjától 9 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Rogoža és Malo Vukovje között fekszik.

Podograde és Crkveno Polje nevű határrészei arra engednek következtetni, hogy itt már a török uralom előtt is lakott település volt. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Vukovie” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vukovje” néven találjuk.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Vukovje” néven 146 házzal, 133 katolikus és 690 ortodox vallású lakossal találjuk.^[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 612, 1910-ben 881 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 87%-a szerb, 10%-a horvát, 2%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 55%-a szerb, 34%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 251 lakosa volt.

Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma^[6] a település központjában áll. Egyhajós épület fehérre meszelt falakkal, nagyméretű íves ablakokkal. Harangtornya a délnyugatra néző homlokzat felett áll, a szentély északkeletre néz. Homlokzatát, tetőzetét, tornyát és toronysisakját nemrég újították fel. A templom belül csehsüvegboltozatos. A gazdagon díszített ikonosztázt 1862-ben Bécsben festették. A templom az 1860-as években épült, és késő barokk-klasszicista stílusjegyeket hordoz.

• Garešnica község hivatalos oldala^{[halott link]} (horvátul)
• Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala (horvátul)
• Garešnica város rendezési terve
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)