Kolarevo Selo
| Kolarevo Selo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Ivanska |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43247 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 130 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 08″, k. h. 16° 50′ 14″45.8188, 16.837145.818800°N 16.837100°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 08″, k. h. 16° 50′ 14″45.8188, 16.837145.818800°N 16.837100°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kolarevo Selo falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Fekvése
Belovártól légvonalban 9, közúton 13 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re északkeletre, közvetlenül a Nartai halastórendszer partján fekszik. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.
Története
A Česma folyó melléke ezen a részen régen mocsaras volt, efölé emelkedett az a magaslat, ahol a falu létesült. A mocsaras területet később szabályozták és a helyén halastavat létesítettek. A falut a török kiűzése után a 17. század közepén katolikus horvát lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Kollarevo Szello” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kolarovoszello” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Kolarovoszello” néven 39 házzal, 201 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 238, 1910-ben 416 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 44%-a horvát, 43%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 159 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 238 | 276 | 288 | 362 | 421 | 416 | 465 | 420 | 408 | 417 | 417 | 317 | 269 | 227 | 198 | 159 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 329. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 149. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Ivanska község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
Horvátország-portál
Földrajzportál
